2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Így történhetett, hogy ezúttal a legfrissebb X-Men Blue mindössze pár sort kap tőlem, nem pedig egy hosszabb kritikát, hiszen Jimmy nem zavar különösebben sok vizet benne, ahogy Pókember (jövőbeli változata) sem a The Unbelievable Gwenpool oldalain. Sokat gondolkoztam még a The Ultimates² jubileumi, 100. számán, és végül arra jutottam, hogy hiába tér benne vissza az eredeti Különítmény, végül mégsincs akkora jelentőségük, mint szerettem volna, ezért különálló bejegyzést nem, csak egy kis kedvcsinálót készítek hozzá is. Katt a folytatásért!

THE ULTIMATES² #100

Akárhogy is nézzük, azért ez a 100. szám mégicsak csalás, nem? Hiszen, kérdem én, ugyan mi köze Al Ewing sorozatainak a korábbi, újvilági Különítmény-címekhez a csapat nevén kívül? Mondjuk ki: semmi. Az, hogy legalább így, a végén (ugyanis ez nemcsak jubileumi, de egyben utolsó fejezet is) megkaptuk gonosztevőnek az újvilági Reedet, aki visszahozta az eredeti Különítmény tagjait (mínusz Thor), szép gesztus ugyan, ám valószínűleg csupán azért történhetett, mert az már tényleg nevetséges lett volna, hogyha a záráshoz összeadnak minden eddig megjelent kiadványt, amelyek nagy része még újvilági, közben pedig egyetlen újvilági karaktert sem használnak fel a fináléhoz. Szóval igen, ez a minimum, ha már a 100-ból 78 számot (13-13 szám a The Ultimates és The Ultimates 2 idejéből, 5-5 szám The Ultimates 3 és New Ultimates címekkel, újabb 30 szám az Ultimate Comics: The Ultimates korszakából, és végül még 12 számnyi All-New Ultimates) az Újvilág adott hozzá az összesítéshez.

Egyébként sajnos érezhető is, hogy a régi Különítménynek eleve nem szántak komoly szerepet, mindössze az egykori, letűnt idők emlékére tették be őket… Az új csapat könnyedén kiüti őket (Hulkot például egyetlen ütéssel terítik le), Amerika Kapitány pedig atomjaira hullik Reed keze által, mikor nem hajlandó engedelmeskedni neki. Ennyit róla, rövid időn belül másodszor láthatjuk a halálát (először a Cataclysm során hunyt el), viszont legalább társai, Vasember, Hulk, a Darázs és az Óriás életben maradnak, hogy a továbbiakban a multiverzumban utazva vadásszanak Reed megannyi másolatára szerte a világok között. Érdekes volt látni, ahogy egyébként mind emlékeznek a saját halálukra, illetve ahogy a „Vasember-verő” Marvel Kapitány (a Secret Wars során ő csapott össze az újvilági Vasemberrel, majd a Civil War II végén kómába juttatta az eredetit) ezúttal kénytelen volt összedolgozni Tonyval. Nem tudom, lesz-e ennek valaha bármilyen folytatása, és hogy láthatjuk-e még bármikor az eredeti Különítményt – de legalább tudjuk, hogy valahol odaát élnek és ténykednek a háttérben.

THE UNBELIEVABLE GWENPOOL #19

Szentséges Harley Quinn, ez a sorozat még bugyutább lett, amióta utoljára olvastam, pedig nem hittem volna, hogy ez lehetséges! Jelen pillanatban ott tartunk, hogy Gwen már gyakorlatilag mindenható, úgy ugrál a képregények oldalai között, ahogy kedve tartja, tud mindent, lát mindent, hall mindent… Ilyen képességekkel a Marvel-multiverzumban jelenleg nincs nála hatalmasabb lény, ez nem is kérdés, ezért a jövőből jön pár hős, köztük egy felnőtt Miles Morales, hogy megállítsák, mielőtt végképp ő lesz a világuk úrnője. Atyaisten, erre a sztorira egyszerűen nem találok szavakat… Meddig lehet még ezt fokozni? Tényleg ennyire érdekes az olvasóknak egy ilyen karakter, aki tisztában van vele, hogy egy képregényben van, és tudatosan manipulálja is azt? És még így, 19 szám után is van rá kereslet?

Nos, úgy tűnik, igen. Persze tudom, hogy Deadpool figurája is hasonló elven működik, ám azért ő mégsem zilálja szét ennyire az univerzumot, amelyben él azzal, hogy néha-néha kiszól az olvasóknak. Gwenpool nekem már sok, mondjon bárki bármit – ezért is döntöttem úgy, hogy csak itt, a heti újdonságok között teszek említést erről a fejezetről, hiába szerepel benne Miles viszonylag sokat. Meg aztán ez itt úgysem az a Miles, akivel mi foglalkozni szoktunk, hanem egy alternatív jövőből érkezett változat, úgyhogy szigorúan véve nem is teljesen ugyanaz a kettő. Ezt a kiskaput kihasználva úsztam meg a teljes bemutatót, és remélem, hogy a továbbiakban sem kell majd ennél többet foglalkoznom ezzel a címmel… Higgyetek nekem, és kerüljétek el nagy ívben.

X-MEN BLUE #9

Fura egy sztori volt ez a Secret Empire-mellékszál Jimmy szempontjából: a nyitányában nem kapott különösebb szerepet, viszont a folytatásban annál inkább jelen volt, most pedig ismét a háttérbe került. Oké, végig ott van a csapattal, ám azon kívül, hogy mindenkit lekaszabol, aki az útjába kerül, nincs különösebb jelentősége szegénynek. A hangsúly inkább Küklopszon van, illetve Jeanen és Emma Froston, akik egy telepatikus síkon csapnak össze Scottért (és igen, ahogy az várható volt, Jean győz), melynek következtében még erősebb kapocs alakul ki Jean és Scott között, Emma pedig még elszántabb és gonoszabb lesz, mint eddig. Amúgy izgalmas, pörgős fejezet lett ez is, aki olvasta az eddigieket, semmiképp se hagyja ki ezt sem – még a Secret Empire teljes ismerete sem szükséges a megértéséhez. 

Ami újvilági tekintetben még érdekes lehet, az Miss Sinister visszatérése az utolsó oldalon. Mint tudjuk, ő irányítja az Új Martalócokat, azaz a másik négy újvilági mutánst, ezért az ő újbóli felbukkanásával megnyílt az út Nomi, Higanyszál, Páncél és Derek előtt is, hogy ismét feltűnjenek Jimmy és az X-Men életében. Kíváncsi vagyok, valóban így lesz-e, és viszontláthatjuk-e a túlélők kis csapatát, mert nagyon ideje lenne már, hogy szerencsétlen Jimmy legalább az emlékeit visszakapja – és úgy vélem, erre az újvilági társain keresztül lenne a legnagyobb esélye. Meglátjuk, én kíváncsian várom a folytatást, mert jelenleg talán ez a kedvenc Marvel-címem, még ha nincs is mindig számottevő újvilági jelenlét benne.

Ennyi lenne erre a hétre, folytatás legközelebb!