KRITIKA Úgy tűnik, ez a hónap a váratlan újvilági felbukkanásokról szól. Jött először is a Spider-Geddon, amelyben ugyan nem volt meglepő Miles szereplése, az viszont annál inkább, hogy őt ígérik az esemény központi szereplőjének (még ha egyelőre nem is igazán az…). Most pedig a hét másik újvilági vonatkozású képregényéről számolhatok be nektek, amely nem más, mint a Venom 7. száma! De várjunk csak… Még egy újvilági kapcsolat, ráadásául épp a Venom oldalain…?!

Így van: mindenféle előzetes nélkül a héten visszatért egy rég nem látott újvilági ismerős, akiről, megmondom őszintén, soha az életben nem gondoltam volna, hogy bármilyen köze lehet épp Venomhoz. De ha már újra köztünk van, akkor nem is választhatott volna jobb sorozatot az újbóli színre lépéshez, mint Eddie és szimbiótájának önálló címe, amely most a Venom-mozifilmnek köszönhetően még nagyobb figyelmet kap, mint általában. Na lássuk akkor, hogy kiről is van szó!

Ha valaki pár hónapja azt mondta volna nekem, hogy a Miles önálló sorozatának megszűnése, majd újraindulása közötti időszakban a Venom lesz a „legújvilágibb” cím, jót derültem volna az illető kijelentésén. Mi köze lehet Eddie Brocknak és idegen szimbiótájának az egykori Újvilág túlélőihez? Az égvilágon semmi – gondoltam én akkor.

Ehhez képest tessék: az első sztoriban Miles volt a vendégszereplő, most pedig, a második történet nyitányában visszatér… az újvilági Reed Richards teljes gonoszságában! Igen, Venom és Reed közösen, egyazon fejezetben. Ti el tudnátok képzelni ennél furább párosítást? Én elég nehezen, és mégis, ők ketten (a szimbiótával együtt hárman) nemhogy jól, de kitűnően működnek együtt, higgyétek el!

Először is: aki egyáltalán nem olvasta az előző felvonásokat, az sem lesz lemaradva semmiről. A cselekményt narráló Reed kiválóan összefoglal minden eddigit, szóval bátran merem ajánlani bárkinek a kiadványt. És te jó ég, milyen borzongatóan hibátlan Reedet kapunk itt! Kezdem érteni, miért is annyira felkapott író mostanában Donny Cates, tudniillik ugyanolyan tökéletesen ragadta meg nemrég Miles karakterét, mint most Reedet. Az ugyan még nem derül ki, mit is akar valójában kedvenc szimbiótánktól és gazdatestétől, viszont teljesen egyértelmű lehet még annak is, aki most látja őt először, hogy Eddie korántsem egy hétköznapi gonosztevő átlagos tervével áll szemben. Ahogy beszél, ahogy mozog, ahogy rejtélybe burkolózik, ahogy egyszer hűvös nyugalommal, máskor meg szinte démoni vigyorral az arcán közli a megrázóbbnál megrázóbb információkat… A hideg kirázott tőle, és a jó értelemben, hiszen pontosan így képzelek el egy igazán aljas, ugyanakkor veszélyesen intelligens és felkészült főgonoszt.

Ahogy a szám végére értem, világossá vált, miért választhatta Cates épp Reedet Venom következő ellenfelének. Ha belegondoltok, logikus: Venom csupa erő és kevesebb ész, míg Reed pont az ellentéte, csupa ész és kevesebb erő. Ahogy a szimbióta elszakadt fajtársaitól és bolygójától, úgy szakadt el Reed is saját univerzumától, és míg Venom két lélek egy testben, addig Reed egyazon elme több testben létezve. Az ellentétek és párhuzamok kettejük között egyazon érme két oldalává teszik őket, és erre ráeszmélve már nem is értem, miért nem jutott mostanáig senkinek eszébe egymásnak ereszteni őket. Tulajdonképpen az egész fejezet egyetlen szobában játszódik (leszámítva a visszaemlékezéseket), amelyben Eddie és Reed beszélgetnek – illetve nem is annyira beszélgetnek, inkább Reed folyamatosan önti a legfrissebb fejleményeket a szerencsétlen, zavarodott Eddie-re, aki legjobb tudása szerint igyekszik feldolgozni a hallottakat. Ez persze kissé lelassítja a cselekményt az eddig látott őrült akciójelenetekhez és összecsapásokhoz képest, de szerintem kellett most ez a nyugisabb átvezetés, hogy ráhangolódjunk az új gonosztevőre, képbe kerüljünk pár izgalmas rejtéllyel kapcsolatban, valamint hogy legyen ideje kibontakozni az Eddie és Reed közti feszültségnek, majd gyűlöletnek, hiszen ők ketten ez idáig még sosem találkoztak.

Na de vajon mi történt voltaképpen Venommal a legutóbbi harca óta? Miért kell az a bizonyos minta Reednek, és kiknek/kikkel dolgozik jelenleg? Elképzelhető, hogy az egésznek köze lesz az újjászületett Újvilághoz is (valószínűleg nem, de azért álmodozni lehet…)? Ahogy Eddie keresi a válaszokat a kérdéseire, úgy izgulhatunk mi is, mi lesz a végkifejlete mindennek. Feszültségkeltésből tehát csillagos ötös, várom a folytatást, és élénken remélem, hogy Reed nem csupán egy epizódszerep erejéig nézett be.

A rajzokért felelős Iban Coello nevével nem először találkoztam, de csak most éreztem azt igazán, hogy innentől kezdve érdemes lesz rajta tartanom a szememet a munkásságán. Pedig nem volt könnyű dolga, ugyanis, mint fentebb említettem, a teljes fejezet egyetlen szobában zajlik két szereplő párbeszédével. Igaz, volt lehetősége akciódúsabb képsorok megalkotására is a visszaemlékezéseknek köszönhetően, ám mégis, a képregény zöme Eddie és Reed beszélgetésére fókuszál.

Coello szerencsére profin megoldotta a kihívást. A képkockák ötletes, dinamikus elrendezése, a nyurga és sátáni mosollyal ábrázolt Reed szemben a nagydarab, dühös, zilált Eddie-vel, valamint a megvadult, önmagából teljesen kifordult szimbióta ámokfutása egész egyszerűen mind-mind mesteriek és hibátlanok. Kicsit a '90-es évek stílusa ugrott be róluk nekem, amit én egyébként nagyon szerettem, úgyhogy az én ízlésemhez nagyszerűen passzol ez a látványvilág, nem is tudnék róla semmi rosszat írni. Csak így tovább, mindig öröm a szememnek ilyesmit látni!

Ha az eddigiekből nem lett volna egyértelmű, íme a rövid véleményem: imádtam ezt a számot! Már Venom és Miles közös kalandja sem volt rossz, ám Eddie és Reed szembeállítása nekem feltette az i-re a pontot, minden elismerésem a Cates–Coello párosnak.

Azon kevés tapasztalatom, amelyet Cates általam olvasott képregényeiből mindeddig gyűjtöttem, azt mondatja velem, hogy az ő történeteinek általában igenis van súlyuk és jelentőségük, nem merülnek feledésbe néhány felvonással később, így bízhatok abban is, miszerint Reed szerepe nagyon is fontos lesz a továbbiakban. Talán mindez kapcsolódik majd Mileshoz is, esetleg a teljes Újvilághoz, de ha nem, Reed akkor is ott lesz Venom legfőbb ellenségei között az elkövetkező időszakban – ha már mindössze ez teljesül, boldog ember leszek.

Adok is sebtiben erre négy és fél Venom-fejet, hogy még lehessen hova fejlődni, és izgulok, hogy láthatom-e még Reedet legközelebb is.