Nem telhet el év úgy, hogy a Marvel ne indítson új korszakot több tucatnyi új és újrainduló címmel, visszatérő karakterekkel, illetve számtalan, betarthatatlannak tűnő ígérettel (amelyek nagy részét aztán valóban nem is tartják be). Idén ennek a korszaknak ugyan nincs hivatalos neve, mégis a legtöbb helyen a „Fresh Start” jelzővel illették, szóval nevezzük mi is így. Már ismeritek a dörgést, ugye? Egy rakás 1. szám, amelyek új fejezetet nyitnak, és persze növelhetik az eladásokat…

Újvilági rajongóként sajnos ez a „friss kezdet” korántsem tűnik kecsegtetőnek. Az új Marvel-univerzumban ténykedő újvilági karakterek lassan mind mellékszereplőkké zsugorodtak, vagy eltűntek, vagy legrosszabb esetben elhunytak, magát az újjászületett Újvilágot pedig sehol senki nem használja. Nem lesz tehát könnyű olyan címeket gyűjtenem a lapszemléimben, amelyeknek még van bármiféle újvilági vonatkozásuk, de azért megpróbálom: e héten itt van például a Champions és a Spider-Geddon!

CHAMPIONS #26

Tartalom: Ifjú hőseink továbbra is a Furavilágban élik jelentősen megváltozott életüket, ráadásul továbbra sem emlékeznek valódi kilétükre – Riri kivételével, aki próbálja is összerántani a csapatot, ám nincs könnyű dolga barátaival, hiszen ők meg vannak győződve róla, hogy mindig is ebben a különös, varázslattal átitatott és mágikus lényektől hemzsegő realitásban léteztek. Érdekes sztori, és a fantasy stílus rajongóinak egyenesen kötelező, ugyanakkor jól tudjuk, hogy a Bajnokok úgyis mind egy szálig hazajutnak majd, így tétje nem igazán van az egésznek.

Újvilági vonatkozás: Az Árnyékpók, azaz Miles ez alkalommal is egy magának való, rejtélyes, magányos kalandor, akit nem is nagyon érdekelnek mások, csupán a saját boldogulása. Riri ugyan igyekszik felidézni elveszett emlékeit, de persze nem sok sikerrel. Nyilván azért a történet zárófejezetében észhez tér majd, viszont addig is itt megcsodálhatjuk vadiúj, mágikus képességét: a köpenyében tudja teleportálni saját magát és bárki mást ide-oda. Igen, akárcsak Köpeny – le sem lehet tagadni, hogy róla mintázták az Árnyékpók kinézetét és minden mozdulatát…

SPIDER-GEDDON #3

Tartalom: Hiába írtam bővebb kritikát az első és második fejezetről, a legfrissebb felvonás esetében már teljesen feleslegesnek éreztem egy külön bejegyzés létrehozását. Továbbra sem haladunk semerre: Pókjaink még mindig gyűjtik a különféle Pókembereket és Póknőket szerte a multiverzumban, és az egyetlen különbség a Spider-Verse sztorijához képest az, hogy most két táborra szakadtak. Persze a borító ne tévesszen meg senkit, a csapatok nem fognak egymásnak esni, a közös ellenség változatlanul az Örökösök pókfaló családja. Hőseink amúgy ismét megpróbálnak csapást mérni ellenségeikre, sikertelenül (ami nem is csoda, amilyen érthetetlenül ostoba módon igyekeznek kivitelezni a tervüket…), majd fény derül egy, a Pókseregen belüli sötét ármánykodásra, és ennyi. Még két szám van hátra, aztán végre lezárhatjuk ezt a csúnyán félresiklott eseményt.

Újvilági vonatkozás: Ezzel a számmal már minden reményem elszállt, hogy az első komolyabb, több címen is átívelő történet, melynek Miles a főszereplője, emlékezetes alkotásként vonul majd be a képregény-történelembe. Először is, az immár világos, hogy Miles korántsem főszereplő, hiába nincs jelen Peter (mármint a klasszikus, eredeti Peter, aki valamiért úgy döntött, a nagyobb fenyegetés helyett ő most egyedül csakis Morlunra koncentrál), hiszen olykor látjuk itt-ott egy-egy képkockában, és ennyi, ráadásul még a terve is balul sül el, így, bármilyen hihetetlen, végül Octopus lesz a nap hőse, nem is kétség. Az pedig, hogy miért nem nevezhető a Spider-Geddon emlékezetes alkotásnak, gondolom, egyértelmű az eddigiekből… Kár.