KRITIKA Újabb képregénygyűjtemény, újabb újvilági Pókember! Míg a Nagy Marvel-képregénygyűjtemény (eddig) az újvilági Peter Parkerre fókuszált, bemutatva az ifjú hálószövő szuperhősi karrierjének kezdetét, majd halálát, addig az új sorozat, A Marvel legnagyobb hősei képregénygyűjtemény most a harmadik korszakban felbukkant és mára jókora népszerűségnek örvendő Miles Moralest mutatja be az olvasóknak. Láthatjuk az eredettörténetét, valamint első közös kalandját az eredeti Peterrel.
Sajnos ezúttal sok újat nem tudtam összeszedni nektek, hiszen ez a bizonyos közös kaland a Spider-Men, amely tavaly már megjelent magyarul Pókemberek címmel, és akkor elég alaposan ki is veséztem a kritikáimban. „Ismétlés a tudás anyja” alapon újra (illetve először, ha anno kimaradt) elolvashatjátok a kérdéses bejegyzéseimet, ha úgy szeretnétek, mert én ez alkalommal csupán a nálunk újnak számító fejezetekre fogok koncentrálni, tehát Miles szuperhősi eredetére.
A MARVEL LEGNAGYOBB HŐSEI KÉPREGÉNYGYŰJTEMÉNY #8
Írta: Brian Michael Bendis
Ceruzarajz és borító: Sara Pichelli
Univerzumok: Újvilág / Klasszikus Marvel-univerzum
Kötetcím: Miles Morales – Újvilági Pókember
Előző fejezet: –
Következő fejezet: –
Egy páratlan példakép egy elképesztő alternatív valóságból... Miles Morales, az egyedülálló Újvilági Pókember! A csodálatos Pókember egy új világba kerül, ahol kénytelen összefogni az ottani szenzációs utódjával, Miles Moralesszel. Tarts velünk, és ebben a rendkívüli kötetben elrepítünk téged az új pókszabású Bosszúangyal univerzumába, hogy tanúja lehess, miként ünnepelték a Marvel legnagyobb alkotói kedvenc falmászónk 50 éves évfordulóját!
Sajnálatos, hogy épp egy olyan sztori is bekerült ebbe a válogatásba, amelyről nemrég írtam, de hát ez van, ezt kell szeretni. A Spider-Men öt fejezetéről az alant látható linkekre kattintva olvashattok, ha tavaly esetleg lemaradtatok róluk:
Itt tehát most kihagyom a kötet tetemes részét kitevő, ötrészes kalandot, Miles és Peter közös történetét, az Újvilág és a klasszikus Marvel-univerzum első találkozását. Bármennyire is jelentős ez az esemény, úgy vélem, további véleményezést már nem igényel a részemről.
Pókemberek – Az első magyar nyelvű kiadás
A Pókemberek első magyar nyelvű változata még alig hűlt ki, hiszen tavaly jelent meg két részben a Marvel Albumok 1. és 2. számában. Nem a legjobb időzítés, hogy ilyen rövid időn belül máris itt az újrakiadás, bár legalább ezúttal a formátum különbözik az előzőtől.
Míg a Marvel Albumok nagy alakú, albumhoz illő lapokkal, ugyanakkor kisebb oldalszámmal jelenik meg, addig A Marvel legnagyobb hősei képregénygyűjtemény ugyan méreteiben alulmarad, viszont terjedelemben nagyobb és kemény borítós, plusz extra dokumentációt is tartalmaz. Mindenki eldöntheti, számára melyik verzió a szimpatikusabb, bár elismerem, a döntés nem könnyű. Kár lenne kihagyni Sara Pichelli szemkápráztató munkáit A4-es méretben, ám az sem egy utolsó szempont, hogy egybegyűjtve, kiegészítve Miles eredettörténetével, mégiscsak más élményt nyújthat a Spider-Men. Vagy, ha megtehetitek, inkább ne is válasszatok, és szerezzétek be mindkettőt!
Én csak remélni merem, hogy mindezek után végre kap Miles egy önálló sorozatot (vagy minimum szentelnek neki néhány különszámot) kis hazánkban is, hogy ne innen-onnan kelljen összeollózni a történeteit, és az őt még nem ismerők is teljesebb képet kapjanak róla, ha már egyre gyakrabban tűnik fel mindenfelé. Ideje lenne!
Ezzel rá is térhetünk a gyűjtemény maradékára, a vadiúj Pókember születését bemutató két felvonásra az Ultimate Fallout 4. és az Ultimate Comics: Spider-Man 1. számából. Míg az előbbi csak egy nyúlfarknyi részlet az említett képregényből, pár oldal, amelyeken először láthattuk Milest a Peter Parker halálát követő és az Újvilág második korszakát lezáró minisorozatban, addig az utóbbi már részletesebben, teljes egészében bemutatja nekünk, miként is csípte meg az a bizonyos pók ifjú hősünket.
Mint tudjátok, fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére Miles elképesztő sebességgel tett szert példátlan népszerűségre az olvasók és kritikusok körében, és mára már ő is a központi Marvel-univerzumban űzi az ipart, nem ritkán az eredeti Pókember oldalán. Hogy hogyan szerethették őt meg ilyen gyorsan, arra talán részben választ adhat ez a nyitófejezet Miles első önálló sorozatából, melynek írói székében természetesen továbbra is a karakter megalkotója, Brian Michael Bendis foglal helyet.
Az Újvilág második újraindulásánál még inkább emelni kellett a tétet, ez nem is volt kérdés. A második korszak összességében bukás volt – akárhogy próbáljuk szépíteni, ez sajnos tény, bár a korszakzáró Death of Spider-Man klasszisokkal múlta felül az Ultimatum borzalmait. Kellett valami még újabb, még merészebb, mint eddig, valami, amit még tényleg nem láthattak a rajongók korábban sehol máshol. Peter halála után persze kézenfekvő volt, hogy ez az újítás lehetne egy teljesen egyedi, újonnan kitalált Pókember, aki ráadásul félig afroamerikai, félig latin-amerikai származású. Az eredmény: azonnali bombasiker! Hiába követte mindezt végül az Újvilág teljes pusztulása, Miles, családja és barátai azt is túlélték, és feltehetőleg jó sokáig velünk is maradnak.
Maga a sztori egyébként nem túl összetett, mégis működik: kiderül, hogy Norman Osborn annak idején létrehozott egy másik genetikailag módosított pókot is, amely Miles nagybátyja, a tolvaj Aaron Davis zsákjába kerül. Eközben megismerjük Milest és a szüleit, Jeffersont és Riót, akik olyan mindennapi problémákkal küzdenek, mint például Miles iskoláztatása. A fiú élete azonban a feje tetejére áll, amikor Aaronnál megcsípi őt a kísérleti pók, emberfeletti képességek birtokába juttatva így őt. Igen, ez egyértelműen az újvilági Peter eredettörténetének szinte totális koppintása, apróbb módosításokkal, ám bevallom, ez engem mégsem zavart. A szereplők annyira szerethetők, hogy nekem elvitték a hátukon az egészet, és nyilván nem véletlen, hogy nem csupán maga a főhős, hanem az őt körülvevő családtagok és barátok is követik Milest mindenhová – át a Marvel-univerzumba, vagy éppen a videojátékokba és a mozivászonra is.
Telitalálat kis csapat ez, véleményem szerint Bendis utolsó nagy mesterműve a Marveltől való távozása előtt, és higgyétek el, ha eddig nem tettétek, akkor érdemes elmerülnötök kicsit mélyebben Miles Morales világában. Kár, hogy ezt a rövid bevezetőt követően ugrunk egy nagyot, és rögtön a Pókemberek kellős közepébe csöppenünk…
Mindenképp dicséretes, hogy sikerült ugyanazon rajzoló, Sara Pichelli által alkotott fejezeteket összeválogatni ebbe a gyűjteménybe, így, ha más nem is, a látványvilág az elejétől a végéig konzisztens. Nem egyszer említettem már, és bizonyára sokan tudjátok is ezt, hogy Pichelli volt Bendis mellett Miles társalkotója, azaz az első, aki megtervezte és megrajzolta őt. Így tehát külön öröm, hogy a kettes számú újvilági Pókembert bemutató kötet teljes egészében az ő illusztrációival olvasható.
Sokszor sok helyen dicsértem már őt, tudhatjátok, mennyire kedvelem a stílusát, ezért most rövidre fogom. Az új karakterek Pichellinek köszönhetően telnek meg igazán élettel és egyéniséggel, a mimikájuk és gesztusaik mind-mind segítenek jobban megismerni és megszeretni őket, különös tekintettel Milesra. Érdemes megfigyelni, hogyan alakul át az Ultimate Fallout és Ultimate Comics: Spider-Man oldalain bemutatkozó, még zöldfülű, bátortalan, bizonytalan kölyökből azzá a (már majdnem) hőssé, akit a Spider-Men eseményei során látunk. A különbségek külsőre talán még nüansznyiak, de ott vannak.
A már ismert szereplők is tökéletesen ábrázoltak, felismerhetők, ugyanakkor a Pichelli-féle stílus jegyei is megfigyelhetők rajtuk, legyen szó Peter Parkerről, Norman Osbornról, vagy éppen May néniről. Szóval ami engem illet, a rajz számomra csillagos ötös.
Külön-külön elemezve mindhárom cím (Ultimate Fallout, Ultimate Comics: Spider-Man és Spider-Men) remek, és természetesen így, együtt is szinte hibátlan az összkép. Az Újvilág második korszakának lezárásából átugrunk egy nagyon erős nyitányba, majd az egyik legsikeresebb újvilági minisorozatba – nem meglepő, hogy ilyen sztorikkal nemigen lehet mellényúlni.
Mindössze azt nem értem, hogy egy, az újvilági Pókemberre fókuszáló kötetbe miért éppen a Pókemberek került be központi történetként. Bármennyire is menő, azért lássuk be, hogy ez az öt fejezet inkább állítja Petert a reflektorfénybe, mintsem Milest, így aztán ez a választás nekem némi fejvakarásra adott okot. Nem lehetett volna olyasmiket beválogatni, amelyeknek kizárólag Miles a főszereplője, ha már ez a gyűjtemény őt hivatott bemutatni? Bármi megfelelt volna az Ultimate Comics: Spider-Man 28 számából, vagy akár a későbbi időszakokból, akár még az Újvilágban, akár már az új Marvel-univerzumban. Továbbá az is kissé szerencsétlenül jött ki, hogy épp tavaly, a Marvel Albumok oldalain már olvashattuk ezt a közös kalandot.
Önmagában értékelve persze ez még így is egy kiváló kiadvány, különösen akkor, ha eddig kimaradt nektek a Spider-Men. A plusz dokumentáció ráadásul betömheti az esetleges hézagokat a Milesszal kapcsolatos ismeretekben, szóval végső soron minden a helyén van egy sima négy és fél Peter-Miles fejes pontozáshoz. De legközelebb nem bánnék több új tartalmat.
