KRITIKA Nem is kellett olyan sokat várni, már itt is van a Marvel Albumok 2. száma, benne a Spider-Men, azaz a Pókemberek befejezésével. Ezúttal a teljes kiadványban Peter és Miles kalandját olvashatjuk, egész pontosan az utolsó három felvonást, ezzel téve pontot a minisorozat végére. Még több akció, még több Újvilág, még több vendégszereplő, még több dráma – röviden kábé így jellemezhetjük a harmadik korszak (szerintem) legemlékezetesebb újvilági eseményét.

Élénken remélem, hogy találkozhatunk még Milesszal és/vagy az Újvilággal magyar nyelvű képregényben a közeljövőben, de ha nem, én a magam részéről már azért is hálás vagyok, hogy ez az ötrészes esemény megjelenhetett nálunk. Mindig örülök, amikor hazai kiadásban is láthatom a kedvenc univerzumomat, és ki tudja, talán pár új rajongót is szerez így magának ez a mára meglehetősen elfeledett realitás. Lássuk hát, miképp zárul a Pókemberek világokon át zajló története!

Elérkeztünk hát az Újvilág és a klasszikus Marvel-univerzum kapcsolatában mérföldkőnek számító esemény lezárásához, a két realitás első találkozásának végéhez, továbbá a Peter és Miles közötti mentor–tanítvány viszony kialakulásának kezdetéhez. Mindez alapjaiban rengette meg az Újvilág jövőjét, és ezúttal valóban nem csupán marketingfogásnak bizonyult a gyakran használt „többé már soha semmi nem lesz olyan, mint eddig” kifejezés.

Ezzel a sztorival egyszer s mindenkorra megnyílt az átjárás a klasszikus Marvel-univerzum és az Újvilág között. Ez persze majdnem biztosan megtörtént volna a Pókemberek nélkül is, de szerintem sokkal jobban jártunk kezdésnek egy ilyen lazább, kevesebb karaktert felvonultató minivel, mint ha rögtön a mély vízbe dobnának minket egy nagyobb léptékű, dimenziókon átívelő eseménnyel (amilyen, teszem azt, az Ultimate Power, vagyis magyarul az Újvilág: Hatalom című rettenet volt…). Így viszont erre építve szépen jöhetett egymás után a többi történet, amelyek összekapcsolták a két világot: a Cataclysm, az All-New X-Men újvilági kalandja, valamint az egész multiverzumot átfogó Spider-Verse.

Peter és Miles találkozásán túl természetesen mindenképp érdemes megemlíteni May nénit, Gwent és Mary Jane-t is, akik látva az alternatív Petert ugyancsak tisztába kerülnek a másik világ létezésével. Mind a maguk módján próbálják feldolgozni, hogy a nemrég elhunyt, újvilági Peter helyett ott áll előttük egy felnőtt verziója az ő Peterüknek, megtöltve szívvel és épp kellő mennyiségű drámával a forgatókönyvet két csatajelenet között. Megható pillanatok ezek, olyanok, melyeket Bendis mindig is a kisujjából rázott ki, és amelyek nekem, újvilági rajongóként külön jelentőséggel bírtak, hiszen hosszú-hosszú idő után újra láthattam ezeket a szereplőket magyar nyelvű oldalakon, egy nálunk most először megjelenő sztoriban. Nyilvánvalóan a S.H.I.E.L.D. és a Különítmény sem maradnak ki a buliból, újabb vendégszereplőkkel bővítve a palettát, ám én még velük együtt sem éreztem túlzsúfoltnak a cselekményt.

Ami pedig konkrétan Milest illeti, bizony ő sem unatkozik: egyrészt Peterrel közös erővel sikerül végre ártalmatlanítaniuk Mysteriót, aki már nem egyszer (és nem is utoljára) keserítette meg a klasszikus és az újvilági hősök életét is, másrészt ő is elfogadja a tényt, hogy más univerzumok is vannak odaát. A Cataclysm és a Spider-Verse során ennek következtében már gyakorlott(abb) dimenzióutazóként láthatjuk, a Secret Wars után meg ugye ő is végleg „átköltözik” Peter mellé a Marvel-univerzumba. Hogy ez aztán mennyire lett kifizetődő, abba most inkább ne menjünk bele…

És hogy mire keresett rá pontosan Peter az utolsó fejezet zárásában? Nos, ez már csak a Spider-Men II számaiban derül ki, amely talán valamikor szintén megjelenik majd kis hazánkban is…

A cselekményről ennyit, térjünk rá most a rajzokra, amelyek ezúttal is fantasztikusak. Pichelli játszi könnyedséggel ábrázolja hőseinket maszkban vagy anélkül, a többi szereplő pedig szintén azonnal felismerhető és tökéletesen eltalált. A két Pókember különbségei egyértelműen ki vannak emelve, ahogy a Különítmény tagjai, a barátok és családtagok, és úgy általában mindenki olyan, amilyennek lennie kell.

Ugyan az olykor túlságosan kihalt utcák problémája megmaradt, ám ezt továbbra is apróságnak éreztem a rengeteg pozitívum mellett. Pichelli így, a sztori második felére sem adott alább, változatlanul ugyanolyan profizmussal kezeli a képsorokat, mint eddig. Amikor akció van, a Pókemberek és a többiek szinte leugranak a képregény oldalairól, míg a nyugisabb párbeszédek alatt minden karakter arcáról leolvasható az érzelmeik teljes skálája. A kedvenc jelenetem talán a Peter és Miles ellenségeit felvonultató dupla oldal volt, vegyítve a klasszikus és újvilági gonosztevőket – simán el tudnám nézegetni poszterként is a szobám falán.

Röviden tehát: a látvány nekem csillagos ötös, különösen ilyen extra, A4-es méretben!

Talán ha mindössze annyit írnék összegzésként, hogy „Bendis”, „Miles Morales” és „Peter Parker”, már az is elég lenne, hogy tudjátok: minőségi sztorit kaptunk. Bendis rendkívül otthonosan mozog az Újvilágban, ez nem meglepő, tökéletes magabiztossággal merül el az itteni karakterekben, ám közben a klasszikus Peterről sem feledkezik meg, sőt inkább ő itt a főszereplő, mint Miles. Találkozása az újvilági Peter szeretteivel jóval erősebb és mélyebb szál a sztoriban, mint a Mysterio elleni küzdelem, és kissé sajnálatosnak érzem, hogy a Secret Wars következtében ez az emlék valószínűleg kitörlődött belőle (vagy nem, fene se tudja, milyen szabályok érvényesülnek egy teljes univerzum újraalkotásakor…).

Van itt tehát érzelem és izgalom, családi dráma és világrengető krízishelyzet, könnyed humor és halálosan komoly tétek. Mindehhez az általam mindig az egekig magasztalt Pichelli stílusa párosul, megtoldva egy igényes, gyönyörű magyar kiadással és hatalmas, album méretű formátummal – mi mást kérhetnénk még? Ez alkalommal a legutóbb hiányolt, Milesról (és az újvilági Peterről) szóló dokumentációt is pótolták, úgyhogy egyetlen rossz szavam se lehet!

Akik rendszeresen olvassák a bejegyzéseimet, tudhatják, hogy a Spider-Men már eddig is a szívem csücske volt, és ez hatványozottan igaz a magyar változatra, szóval jár a négy és fél Peter-Miles fej az ötből, nem is kérdés. A Marvel Albumok 2. számát mindenkinek öröm kézbe venni, különösen újvilági rajongóknak.