Új megjelenés! Totál jellemző, hogy pont akkor adják ki mindkét általam követett sorozatból a legújabb felvonást, amikor hosszú idő óta a legkevésbé vagyok elérhető. Jelentősen korlátozva volt/van a nethozzáférésem az elmúlt napokban, sőt hetekben, úgyhogy elnézést a csúszásért: a Spider-Man most bemutatásra kerülő 15. száma bizony már a hónap elején megjelent, ám én csupán most jutottam oda, hogy meg is osszam veletek szokásos kis értékelőmet a fejezetről. Mostanra nagy valószínűséggel már mindenki túl van rajta, aki követi Miles önálló, saját címét – őket nagy meglepetések nem fogják érni a történettel kapcsolatban, de talán még nekik is tudok újat mondani erről-arról, vagy legalábbis a véleményem érdekes lehet a számukra is. Akik pedig nem a Spider-Man rendszeres olvasói… nos, azok feltehetőleg ezt a blogot amúgy sem olvassák, szóval nekik nincs is értelme üzennem.

Rátérve magára a kiadványra: úgy tűnik, végre visszakanyarodunk arra az útra, amelyen a sorozat tavaly elindult, és kisebb, személyesebb, csakis Milesra és környezetére koncentráló történeteket fogunk kapni, mindenféle esemény, dimenzióutazás és egyéb zavaró tényező nélkül – legalábbis Bendis most épp ezzel hitegeti rajongóit. A 15. szám alapján ez az ígérete kivételesen megvalósulni látszik, úgyhogy kezdhetünk reménykedni, hogy az egykori Újvilág atyja talán most az egyszer nem a levegőbe beszélt… Rég vágyom már arra, hogy sikeresen felidézzék bennem a régi, legelső újvilági képregény, az Ultimate Spider-Man hangulatát, és ki merem jelenteni, hogy az itt megkezdett irányvonalat követve a Spider-Man akár képes is lehet erre – erős hangsúllyal az akár szón, hiszen azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hányszor okozott Bendis nekünk csalódást az elmúlt években…

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a két újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai) és a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a két sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Sőt, ami azt illeti, valójában itt is már erősen megszűröm, mi kerül terítékre, és mi nem: ezen okból kifolyólag maradhatott ki például a Monsters Unleashed! 5. és az America 1. száma, hiszen Miles ugyan benne volt mindkettőben, a jelenléte mégis tökéletesen elhanyagolható volt. Az Old Man Logan 19. számával sem foglalkoztam – hiába láthattuk abban Pókembert valamivel többet, mégsem éreztem annyira jelentősnek ezt a vendégszereplését sem. Jöjjön hát inkább most Miles helyett Reed Richards az Infamous Iron Man legfrissebb felvonásában Fátum Doktor oldalán!

Új megjelenés! Tény és való, hogy egy hosszabb ideig húzódó sztorinak általában a végét a legnehezebb tisztességesen, az elvárásoknak megfelelően megírni, ráadásul ez hatványozottan igaz az eseményekre és a nagyobb horderejű, akár több címen is átívelő történetekre. Még akár azt is megkockáztatnám, hogy a legtöbb esetben gyakorlatilag lehetetlen olyan befejezést alkotni, amely minden rajongónak tetszene, hiszen mindig van olyan, aki máshogy képzelte el a lezárást, aki egész mást várt tűkön ülve, és mivel nem azt kapta, ezért csalódottan, dühösen áll tovább, nem egyszer hangot is adva különféle fórumokon ezen csalódottságának. Ismerem ezt az érzést, hiszen jómagam is gyakran éltem már át, és még nyilván át is fogom élni párszor, ahogy ti is. Ez van. Szoktassuk hát magunkat a gondolathoz, miszerint bármennyire is fantasztikusan kezdődik valami, a végére attól még nagyon könnyen válhat csapnivalóvá.

Persze tudom én, hogy akárhogy is próbálunk ellenállni, akárhányszor is emlékeztetjük magunkat a múltban átélt sérelmeinkre, idővel mindig jön egy-egy bejelentés vagy előzetes, amely felkelti az érdeklődésünket, és mire feleszmélünk, már mi is a hype-vonaton robogunk a biztos katasztrófa felé. Nem tagadom, én is így jártam most Miles és Gwen közös kalandjával, pedig így utólag visszatekintve tudhattam volna, hogy nem lesz jó vége, ha hagyom magam átverni… és tessék, mégsem hallgattam a józan ész hangjára. Pedig nem egyszer bizonyosodhattunk már meg róla, hogy a Marvelnél nem szeretnek kockázatot vállalni, inkább választják a biztosabb, jól bejárt utakat, mintsem meglépjenek valami igazán eredetit és újszerűt, főleg azóta, amióta a Disney tulajdonába kerültek. Egy ilyen bevezető után talán már sejthetitek is, mi lett a Sitting in a Tree végkifejlete, de azért katt tovább a részletekért…

Hajh… Nem úszom meg, igaz? Akárhogy is próbálom, nem fogom tudni megkerülni a Marvel nagy nyári eseményét, és valamilyen szinten kénytelen leszek belemászni a Secret Empire cselekményébe – még ha talán nem is a fősorozaton belül, ám az már tuti, hogy lesz legalább egy mellékszál, amelyben Miles részt fog venni. Ez a Secret Empire: Uprising címet kapta, ám emellett, legalábbis elnézegetve a júniusi borítókat, egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Pókember szerepet kap majd még máshol is, akár még magában a központi sztoriban is. Mindegy, egyelőre makacsul kitartok, és csak és kizárólag arra az egy képregényre koncentrálok, amelyben holtbiztos, hogy benne lesz Miles… a többi meg majd idővel kiderül. A lényeg, hogy ne lepődjetek meg, ha majd júniusban az itt felsoroltaknál valamivel több sorozattal / minisorozattal / különszámmal foglalkozom, ez simán előfordulhat az eddigi előzetesek alapján.

A hozzám hasonló „eseményfóboknak” ellenben jó hír lehet, hogy a Secret Empire azért még messze nem fog begyűrűzni minden sorozatba, a nagy részüket egyelőre megkímélik majd tőle (persze ki tudja, meddig…), így a Titkos Birodalom például a Spider-Man és a Champions fejezeteit is el fogja kerülni. Miles köszöni szépen, jól ellesz az ő csodálatos barátaival, míg a Bajnokok közül ez alkalommal Viv kerül majd a reflektorfénybe (vagyis könnyen előfordulhat, hogy Pókember alig vagy egyáltalán nem is szerepel majd a júniusi felvonásban). Talán Reed is jelen lesz még az Infamous Iron Man oldalain, illetve gyanús, újvilági jellegű mozgolódások zajlanak a The Mighty Thor és az X-Men Blue környékén is, viszont ezek még annyira csupán a tippelgetés fázisában vannak, hogy nem is kívánok rájuk jelen pillanatban több szót áldozni. Meglátjuk, amikor meglátjuk, addig pedig türelem, és jöjjenek az első nyári hónap előzetesei!

Új megjelenés! Elérkeztünk hát ehhez is: a Sitting in a Tree, Pókember és a Póknő közös kalandjának utolsó hónapja ez, ez alkalommal az utolsó előtti fejezettel, jövő héten pedig a fináléval. Mintha csak tegnap kezdődött volna kettejük románcának története, és máris a célegyenesbe értünk, köszönhetően annak, hogy havi két felvonást is kaptunk – egyet a Spider-Man, egyet a Spider-Gwen oldalain. Ha engem kérdeztek, így kell sikeresen és gyorsan levezényelni egy eseményt vagy nagyobb jelentőségű sztorit két íróval, két rajzolóval, két sorozatban, a hat részt felosztva három-háromra. Nem voltak megjelenési csúszások, variálások, átírások… és igen, a Marvelnél manapság már ez önmagában is komoly teljesítménynek számít (ami valahol azért szomorú, de ebbe most ne menjünk bele). Szóval csak és kizárólag a tervezést és együttműködést tekintve, a Sitting in a Tree mindenképp egyértelmű sikerként könyvelhető el.

Hogy aztán a cselekmény, a rajzok, valamint úgy egyáltalán a teljes összkép is ugyanilyen pozitív élménnyel gazdagít-e majd minket a lezáráskor, annak megválaszolására még várnunk kell egy kicsit, ugyanis az eddigiek alapján jelen pillanatban még megtippelni is nehéz, hova fut majd ki a történet. Tényleg összejön egymással Miles és Gwen? Ha igen, mennyire lesz hosszú életű a kapcsolatuk? És hogy fog egyáltalán működni? Vagy az egész egy figyelemfelkeltő marketingfogás volt csupán? A befejezés talán inkább Miles és édesapja viszonyára koncentrál majd, míg Gwen háttérbe szorul? Fogalmam sincs, és tényleg, aki velem együtt olvassa a fejezeteket, az talán egyetért velem, hogy ebből még bármi kisülhet. Én a magam részéről továbbra is a „Hajrá, Gwiles!” tábort erősítem, azaz drukkolok a két fiatal szerelmének, már csak azért is, hogy ne vesszen kárba ez a három hónapnyi felvezetés… Katt után a friss fejlemények!

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a két újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai) és a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a két sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Sőt, ami azt illeti, valójában itt is már erősen megszűröm, mi kerül terítékre, és mi nem: ezen okból kifolyólag maradhatott ki például a Monsters Unleashed! 3. száma,  hiszen Miles ugyan benne volt, a jelenléte mégis tökéletesen elhanyagolható volt. Bevallom, sokat gondolkodtam azon, hogy a héten megjelent negyedik fejezet bekerüljön-e a heti újdonságok közé, vagy hanyagoljam, mint az előző felvonást, ám mivel ebben Miles az eddigiekhez képest végre egy leheletnyit komolyabb szerepet kapott, beadtam a derekam, és elkészült ez a bejegyzés. A folytatásért katt tovább!

Új megjelenés! Az 5. szám Miles-mentes, Gwenpool-vendégszereplős borzalmai után (amelyet nem véletlenül hagytam ki), végre úgy folytatódnak a Bajnokok kalandjai, ahogy azt kell: a teljes csapattal, vagyis Pókemberrel együtt. Ráadásul nem merül feledésbe a múlt heti különszám sem, hiszen az abban színre lépett gonosztevők, a Szabadúszók („Freelancers”) is visszatérnek, hogy a jelek szerint ők legyenek hőseink új, eddigi legkomolyabb ellenfelei, valószínűleg hosszabb távon is. Ez persze nem azt jelenti, hogy a sorozat ezzel hirtelen irányt vált, és a való világ eseményeire, problémáira történő reflektálás megszűnik, átadva a helyét az akciódús csihipuhinak – dehogy, a sztori a legmélyén továbbra is nagy port kavaró, politikai-társadalmi kérdésekkel foglalkozik, és csupán a felszínen tűnik úgy, mintha ez egy átlagos szuperhősös történet lenne. Feltételezem, mostanra már mindenki eldöntötte, bejön-e ez neki, vagy sem.

Ami engem illet, én a magam részéről ugyanúgy elvagyok a semmitmondó, de szórakoztató képregényekkel, mint a valódi, elgondolkodtató üzenetet közvetítő, akár filozófiai mélységeket érintő alkotásokkal is – feltéve, hogy korrektül össze van az rakva, okosan megírt cselekménnyel és párbeszédekkel, valamint a forgatókönyvhöz passzoló, igényes rajzokkal. Másképp fogalmazva: próbálok nem elhatárolódni semmilyen műfajtól, szabadon mozogva a legkisebbeknek is ajánlható sztoriktól az egészen korhatáros, felnőtteket célzó művekig. Hogy a Champions vajon melyik véglethez is áll közelebb, azt eddig nem igazán tudtam pontosan belőni: néha vidám és gyerekes, máskor egészen komor témákat boncolgat, megint máskor csak színtiszta akció… és megmondom őszintén, ez a legfrissebb fejezet sem segített abban, hogy döntésre jussak. Hogy mire is gondolak pontosan, ahhoz katt tovább!

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a két újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai) és a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a két sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Sőt, ami azt illeti, valójában itt is már erősen megszűröm, mi kerül terítékre, és mi nem: múlt héten például kimaradt a Monsters Unleashed! 3. száma,  hiszen Miles ugyan benne volt, a szerepe mégis tökéletesen elhanyagolható volt. Ami viszont most nem marad ki, az a Fátum Doktor hőssé válásának rögös útját bemutató sorozat, az Infamous Iron Man, amely immár az 5. számával jelentkezik – méghozzá a gonosz, újvilági Reed Richards rövidke vendégszereplésével. Bizony, itt kezdődik Fátum és Reed örök csatájának újabb fejezete, ezúttal megcserélt felállásban!

Új megjelenés! Már amikor épp azt hittem, hogy ebben a hónapban Champions nélkül maradok (az e havi, 5. számban ugyanis egyáltalán nem szerepelt Miles, viszont volt benne helyette Gwenpool, akit gyűlölök, így érthetően ki is hagytam azt), megérkezett egy különszám, amely a jelenleg zajló, Monsters Unleashed! című esemény részét képezi. Oké, gondoltam magamban, tegyünk vele egy próbát. Miért is ne? Általában a hideg kiráz a kismillió címbe átívelő eseményektől, ám így, hogy nem magát a sorozatot rángatják bele a cselekménybe, hanem mindössze egyetlen különszámot szentelnek neki… igen, így talán nekem is elviselhetőbb lehet a dolog. Mivel maga a főesemény eddigi felvonásait épp hogy csak átfutottam, reméltem, hogy valami olyasmit kapok ebben az MU jelzésű kiadványban, amely önmagában is érthető és élvezhető, és nem feltétlenül kell hozzá komolyabb előismeret.

Na persze egyetlen különálló számtól azért nem vártam világmegváltó sztorit és karakterfejlődést, de úgy éreztem, azért ki lehetne hozni valami korrekt, igényesen összerakott történetet. Sajnos a különszámokkal hosszú ideje nem volt jó tapasztalatom (igen, most az olyan borzalmakra utalok, mint az All-New All-Different Avengers Annual vagy a Gwenpool Holiday Special: Merry Mix-Up), úgyhogy a legnagyobb óvatosággal és körültekintéssel közelítettem… és végső soron nem csalódtam akkorát. További részletek a kattintás után, de elöljáróban annyit, hogy csakis az folytassa, aki vagy nagyon szereti a Bajnokokat, vagy bejött neki eddig a Monsters Unleashed! a temérdek óriásszörnnyel és a velük küzdő hősökkel. Továbbá ne számítsatok semmi komolyra, vegyétek elő gyermekibb éneteket, valamint némi humorérzék sem árt. Ha ezek után még mindig itt vagytok, akkor hajrá, csapjunk bele a szörnylecsóba!

Új megjelenés! Elérkeztünk hát Miles és Gwen közös kalandjának negyedik fejezetéhez, és hacsak nem szúrják el rettenetesen a még hátralévő két felvonást, akkor azt hiszem, ez lesz az eddigi kedvenc sztorim a teljes új Marvel-multiverzumban. Tény, hogy a Sitting in a Tree messze nem tökéletes, ahogy azt a korábbi számoknál is írtam, sőt a cselekményt se érzem olyan igazán kiemelkedőnek, de a karakterek, különösen persze a két főhős és bimbózó románcuk bemutatása szerintem telitalálat. Kételkedtem benne, mennyire működhet két különböző világ fiataljai között egy szerelmi kapcsolat, ám ahogy haladunk előre a történetben, egyre több értelmét látom annak, hogy Miles és Gwen egymásra találjanak, és akár valami hosszabb távú érzelmi kötelék is kialakuljon, akár így, a dimenziókon át. Miért is ne? Láttunk már ennél jóval vadabb párosításokat is korábban, szóval hajrá, hadd szóljon, hozzák csak össze őket!

Az meg külön bónusz lehet az íróknak, hogy Miles és Gwen nem ugyanabban a realitásban élnek. Nem egyszer olvastam olyan interjúkat, véleményeket, amelyekben kifejtik, hogy olykor problémásabb kapcsolatban élő karakterekről írni (nem véletlen, hogy Peter Parker sem házas már…) – ugyanakkor Pókember és Pók-Gwen nem tudnának folyton egymás nyakán lógni, szóval nyugodtan ki lehet hagyni őket egymás sorozataiból, akár hosszabb időre is. Csak akkor találkoznának, ha épp egymás világába utaznak, ami pedig, feltételezem, nem történne túl sűrűn. Igaz, ez így azért mégsem lenne egy normális, egészséges párkapcsolat, viszont cselekményvezetés szempontjából mindenképp könnyebb dolga lenne az íróknak: hőseink járnának is egymással, meg nem is, kapnánk is univerzumokon átívelő szerelmet, meg nem is. Kíváncsi vagyok, hasonlóan gondolkodnak-e a Marvelnél… Nos, idővel kiderül!