KRITIKA Nem is kellett olyan sokat várni, már itt is van a Marvel Albumok 2. száma, benne a Spider-Men, azaz a Pókemberek befejezésével. Ezúttal a teljes kiadványban Peter és Miles kalandját olvashatjuk, egész pontosan az utolsó három felvonást, ezzel téve pontot a minisorozat végére. Még több akció, még több Újvilág, még több vendégszereplő, még több dráma – röviden kábé így jellemezhetjük a harmadik korszak (szerintem) legemlékezetesebb újvilági eseményét.

Élénken remélem, hogy találkozhatunk még Milesszal és/vagy az Újvilággal magyar nyelvű képregényben a közeljövőben, de ha nem, én a magam részéről már azért is hálás vagyok, hogy ez az ötrészes esemény megjelenhetett nálunk. Mindig örülök, amikor hazai kiadásban is láthatom a kedvenc univerzumomat, és ki tudja, talán pár új rajongót is szerez így magának ez a mára meglehetősen elfeledett realitás. Lássuk hát, miképp zárul a Pókemberek világokon át zajló története!

Bizonyára már nektek is feltűnt, hogy egy ideje elég szigorúan megszűröm, mely újvilági vonatkozású képregényekkel foglalkozom részletesebben a bejegyzéseimben. Hosszabb kritikát csakis akkor írok, ha az adott kiadvány főszereplői közül legalább az egyikük az Újvilághoz kapcsolható, valamint a cselekménybe is szorítottak annyi tartalmat, hogy megérje időt és energiát fektetnem az értékelésbe. Minden másnak pedig ott vannak a heti lapszemlék, egy-egy rövidebb bemutatóval.

Ám mi legyen, ha valamiben egy újvilági karakter szerepe olyannyira jelentéktelen, hogy már lapszemlét sem érdemes írni róla? Nos, ezekre az esetekre született meg a Futottak még… – egy heti válogató elhanyagolható, egészen minimális újvilági vonatkozással, illetve olyan sztorikkal, amelyek vagy más világokban játszódnak, vagy annyira komolytalanok, hogy egyszerűen úgy érzem, nem érdemelnek többet pár sornál. Erre a hétre egy ilyen megjelenés jutott… 

Nem telhet el év úgy, hogy a Marvel ne indítson új korszakot több tucatnyi új és újrainduló címmel, visszatérő karakterekkel, illetve számtalan, betarthatatlannak tűnő ígérettel (amelyek nagy részét aztán valóban nem is tartják be). Ezúttal ennek a korszaknak ugyan nincs hivatalos neve, mégis a legtöbb helyen a „Fresh Start” jelzővel illették, szóval nevezzük mi is így. Már ismeritek a dörgést, ugye? Egy rakás 1. szám, amelyek új fejezetet nyitnak, és persze növelhetik az eladásokat…

Újvilági rajongóként sajnos ez a „friss kezdet” korántsem tűnik kecsegtetőnek. Az új Marvel-univerzumban ténykedő újvilági karakterek lassan mind mellékszereplőkké zsugorodtak, vagy eltűntek, vagy legrosszabb esetben elhunytak, magát az újjászületett Újvilágot pedig sehol senki nem használja. Nem lesz tehát könnyű olyan címeket gyűjtenem a lapszemléimben, amelyeknek még van bármiféle újvilági vonatkozásuk, de azért megpróbálom: e héten itt van például az Outlawed!

Bizonyára már nektek is feltűnt, hogy egy ideje elég szigorúan megszűröm, mely újvilági vonatkozású képregényekkel foglalkozom részletesebben a bejegyzéseimben. Hosszabb kritikát csakis akkor írok, ha az adott kiadvány főszereplői közül legalább az egyikük az Újvilághoz kapcsolható, valamint a cselekménybe is szorítottak annyi tartalmat, hogy megérje időt és energiát fektetnem az értékelésbe. Minden másnak pedig ott vannak a heti lapszemlék, egy-egy rövidebb bemutatóval.

Ám mi legyen, ha valamiben egy újvilági karakter szerepe olyannyira jelentéktelen, hogy már lapszemlét sem érdemes írni róla? Nos, ezekre az esetekre született meg a Futottak még… – egy heti válogató elhanyagolható, egészen minimális újvilági vonatkozással, illetve olyan sztorikkal, amelyek vagy más világokban játszódnak, vagy annyira komolytalanok, hogy egyszerűen úgy érzem, nem érdemelnek többet pár sornál. Erre a hétre egy ilyen megjelenés jutott… 

Nem telhet el év úgy, hogy a Marvel ne indítson új korszakot több tucatnyi új és újrainduló címmel, visszatérő karakterekkel, illetve számtalan, betarthatatlannak tűnő ígérettel (amelyek nagy részét aztán valóban nem is tartják be). Ezúttal ennek a korszaknak ugyan nincs hivatalos neve, mégis a legtöbb helyen a „Fresh Start” jelzővel illették, szóval nevezzük mi is így. Már ismeritek a dörgést, ugye? Egy rakás 1. szám, amelyek új fejezetet nyitnak, és persze növelhetik az eladásokat…

Újvilági rajongóként sajnos ez a „friss kezdet” korántsem tűnik kecsegtetőnek. Az új Marvel-univerzumban ténykedő újvilági karakterek lassan mind mellékszereplőkké zsugorodtak, vagy eltűntek, vagy legrosszabb esetben elhunytak, magát az újjászületett Újvilágot pedig sehol senki nem használja. Nem lesz tehát könnyű olyan címeket gyűjtenem a lapszemléimben, amelyeknek még van bármiféle újvilági vonatkozásuk, de azért megpróbálom: e héten itt van például a Miles Morales: Spider-Man!

KRITIKA Ugyan azt nem mondhatjuk, hogy el lennénk kényeztetve magyar nyelvű újvilági kiadványokkal, de egy ideje minden évre jut legalább egy-két képregény kedvenc univerzumomból, és én már ezért is hálás vagyok. A Nagy Marvel-képregénygyűjtemény után ez alkalommal egy vadonatúj sorozat, a Marvel Albumok nyitányában látogathatunk el az Újvilágba, azon belül is annak harmadik korszakába, amikor már az új Pókember, Miles Morales aktívan ténykedett.

Ezúton is köszönet a Kingpin kiadónak, amiért ennek az időszaknak az egyik legerősebb sztorija, a Spider-Men immár magyarul is elérhetővé vált – őszintén szólva én nem is reméltem, hogy ez az esemény egyhamar (vagy valaha) megjelenik kis hazánkban. Peter és Miles első találkozásáról egyébként már korábban közzétettem egy összefoglalót, amelynek egyes részleteit ebben a kritikámban is felhasználtam, ám most a magyar kiadás tiszteletére jobban kifejtem a véleményem.

Bizonyára már nektek is feltűnt, hogy egy ideje elég szigorúan megszűröm, mely újvilági vonatkozású képregényekkel foglalkozom részletesebben a bejegyzéseimben. Hosszabb kritikát csakis akkor írok, ha az adott kiadvány főszereplői közül legalább az egyikük az Újvilághoz kapcsolható, valamint a cselekménybe is szorítottak annyi tartalmat, hogy megérje időt és energiát fektetnem az értékelésbe. Minden másnak pedig ott vannak a heti lapszemlék, egy-egy rövidebb bemutatóval.

Ám mi legyen, ha valamiben egy újvilági karakter szerepe olyannyira jelentéktelen, hogy már lapszemlét sem érdemes írni róla? Nos, ezekre az esetekre született meg a Futottak még… – egy heti válogató elhanyagolható, egészen minimális újvilági vonatkozással, illetve olyan sztorikkal, amelyek vagy más világokban játszódnak, vagy annyira komolytalanok, hogy egyszerűen úgy érzem, nem érdemelnek többet pár sornál. Erre a hétre egy ilyen megjelenés jutott… 

Bizonyára már nektek is feltűnt, hogy egy ideje elég szigorúan megszűröm, mely újvilági vonatkozású képregényekkel foglalkozom részletesebben a bejegyzéseimben. Hosszabb kritikát csakis akkor írok, ha az adott kiadvány főszereplői közül legalább az egyikük az Újvilághoz kapcsolható, valamint a cselekménybe is szorítottak annyi tartalmat, hogy megérje időt és energiát fektetnem az értékelésbe. Minden másnak pedig ott vannak a heti lapszemlék, egy-egy rövidebb bemutatóval.

Ám mi legyen, ha valamiben egy újvilági karakter szerepe olyannyira jelentéktelen, hogy már lapszemlét sem érdemes írni róla? Nos, ezekre az esetekre született meg a Futottak még… – egy heti válogató elhanyagolható, egészen minimális újvilági vonatkozással, illetve olyan sztorikkal, amelyek vagy más világokban játszódnak, vagy annyira komolytalanok, hogy egyszerűen úgy érzem, nem érdemelnek többet pár sornál. Erre a hétre egy ilyen megjelenés jutott… 

Nem telhet el év úgy, hogy a Marvel ne indítson új korszakot több tucatnyi új és újrainduló címmel, visszatérő karakterekkel, illetve számtalan, betarthatatlannak tűnő ígérettel (amelyek nagy részét aztán valóban nem is tartják be). Ezúttal ennek a korszaknak ugyan nincs hivatalos neve, mégis a legtöbb helyen a „Fresh Start” jelzővel illették, szóval nevezzük mi is így. Már ismeritek a dörgést, ugye? Egy rakás 1. szám, amelyek új fejezetet nyitnak, és persze növelhetik az eladásokat…

Újvilági rajongóként sajnos ez a „friss kezdet” korántsem tűnik kecsegtetőnek. Az új Marvel-univerzumban ténykedő újvilági karakterek lassan mind mellékszereplőkké zsugorodtak, vagy eltűntek, vagy legrosszabb esetben elhunytak, magát az újjászületett Újvilágot pedig sehol senki nem használja. Nem lesz tehát könnyű olyan címeket gyűjtenem a lapszemléimben, amelyeknek még van bármiféle újvilági vonatkozásuk, de azért megpróbálom: e héten itt van például a Miles Morales: Spider-Man!

Bizonyára már nektek is feltűnt, hogy egy ideje elég szigorúan megszűröm, mely újvilági vonatkozású képregényekkel foglalkozom részletesebben a bejegyzéseimben. Hosszabb kritikát csakis akkor írok, ha az adott kiadvány főszereplői közül legalább az egyikük az Újvilághoz kapcsolható, valamint a cselekménybe is szorítottak annyi tartalmat, hogy megérje időt és energiát fektetnem az értékelésbe. Minden másnak pedig ott vannak a heti lapszemlék, egy-egy rövidebb bemutatóval.

Ám mi legyen, ha valamiben egy újvilági karakter szerepe olyannyira jelentéktelen, hogy már lapszemlét sem érdemes írni róla? Nos, ezekre az esetekre született meg a Futottak még… – egy heti válogató elhanyagolható, egészen minimális újvilági vonatkozással, illetve olyan sztorikkal, amelyek vagy más világokban játszódnak, vagy annyira komolytalanok, hogy egyszerűen úgy érzem, nem érdemelnek többet pár sornál. Erre a hétre egy ilyen megjelenés jutott…