Bár azt írhatnám, hogy „az új évben minden más lesz”, „az új évben minden új lesz”, „az új évben minden jobb lesz”, satöbbi, satöbbi, amiket ilyenkor szokás még. Ám sajnos a valóságban szó sem lesz semmiféle megújulásról vagy változásról januárban, már ami az újvilági vonatkozású kiadványok számát illeti. Továbbra is Miles és Jimmy maradnak érdeklődésem középpontjában, és mindketten két-két képregényben lesznek jelen: ezek a Spider-Man, a Champions, illetve a duplázó X-Men Blue.

Semmi meglepetés, igaz? Pókember még mindig a Baljós Hatossal fog küzdeni, Jimmyék folytatják időutazásos kalandjukat, a Bajnokok pedig megkezdik egy új tag beszervezését, miután Viv valamiért otthagyja majd őket (vagy talán elhalálozik, nem tudom, mindenesetre a borítón nincs rajta). Az újvilági Reednek pedig se híre, se hamva, ahogy az eredeti Különítmény és az Új Martalócok még életben lévő tagjainak sem. Félek tehát, hogy a Marvel Legacy sem az Újvilág visszatéréséről fog szólni…

Legacy – azaz magyarul 'örökség', 'hagyaték'. Ez a Marvel Legacy, a Marvel aktuális korszakának kulcsszava. A cél: visszatérés a gyökerekhez, a hagyományok és a múlt tisztelete, miközben az új irányokról és karakterekről sem feledkeznek meg. Ahol csak lehet, újra a sorozatok eredeti számozását használják, halottnak hitt vagy rég nem használt szereplőket hoznak vissza, valamint klasszikus történeteket támasztanak fel új köntösben és új hősökkel. Ahogy azt egykor tették az Újvilágban…

Az eladási számok feltornászásának érdekében a Marvel mindent bevet: események események hátán, több címen átívelő közös kalandok, vadiúj és visszatérő sorozatok, és így tovább, és így tovább. Hogy mindebben mekkora jelentőséget kapnak majd a még aktív újvilági karakterek, azt nem tudhatjuk, mindenesetre e héten a The Avengers és az X-Men Gold oldalain láthatjuk Milest és Jimmyt, egy-egy kisebb szerep erejéig. Ennek fényében jöjjenek a 40. hét rövid bemutatói!

KRITIKA Bár hivatalosan még nem a Marvel Legacy része, a Spider-Man jelenleg futó tokiói története annyi újdonságot tartalmaz, amely akár egy korszaknyitó kalandhoz is elég lenne. Új helyszín, új ellenségek, új (illetve visszatérő) rajzoló, valamint egy Miles számára teljesen új, ismeretlen közeg és szituáció. Valahol még sajnálom is, hogy mindössze két fejezetből áll ez a kis japán kiruccanás, hiszen lett még volna benne potenciál egy vagy akár két további szám erejéig is.

Sebaj, mint tudjuk, egy rövid sztori nem feltétlenül jelent rosszat, sőt, Bendis esetében még külön előny is, ha nem húzza sokáig a cselekményt, hiszen akkor szokott idejekorán kifulladni vagy unalmas átvezetőkhöz nyúlni az oldalak kitöltésének érdekében. Inkább rendezzük le gyorsan és tisztán a dolgot, nem kell mindig hosszú hónapokon át tartó, mega-gigaeseményekben gondolkodni. Lássuk hát, hogyan sikerült ennek a kétfelvonásos kabukinak a lezárása! 

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Így történhetett, hogy a Spider-Men II 3. száma teljes egészében kimaradt, hiszen Miles egyáltalán nem volt látható benne (ahogy Peter sem, úgyhogy érthetetlen, miért „Pókemberek” a minisorozat címe, ha egy teljes fejezeten át egyetlen Pókembert sem kapunk…). Nem írtam a Generations: The Americas című különszámról sem, mert az ifjú Pókember szerepe teljességgel jelentéktelen benne, viszont az X-Men Blue 12. száma megérdemel néhány sort Jimmy miatt, úgyhogy ne is húzzuk az időt, katt tovább a Marvel Legacy előtti utolsó heti újdonságokért!

Új megjelenés! Amikor a korszakzáró esemény, a Secret Empire véget ért, páran a Marvel-univerzum új és megújított hősei közül ide-oda kerültek a térben és időben, hogy találkozzanak azokkal a klasszikus karakterekkel, akikről a nevüket kapták. Így futhatott össze egy közös kaland erejéig az új és az eredeti Rozsomák, az új és az eredeti Hulk, az idősebb és a fiatalabb Jean Grey, és így tovább. Ezek, a Generations címet kapott különszámok gyakorlatilag egyfajta átvezetésként is szolgálnak a soron következő, Marvel Legacy elnevezésű korszakba, ám ettől függetlenül túlzottan nagy szerepük a történeteik szempontjából nincsen – rövid, önmagukban is érthető és élvezhető szösszenetek ezek komolyabb hosszú távú következmények nélkül. Erősen kétlem, hogy sokáig fogunk emlékezni rájuk a Marvel Legacy hamarosan ránk zúduló forgatagában, de persze ettől még lehetnek érdekesek.

Ezzel pedig el is érkeztünk mai képregényünkhöz, melyben Miles utazik vissza a múltba, Peter Parker szuperhősi karrierjének elejére, hogy aztán a két Pókember egy fergeteges, izgalommal és humorral teli, az időn átívelő kalandban vegyen részt… Na jó, nem, lesül a bőr a képemről egy ekkora hazugság után, gyorsan korrigálok: a két Pókember közül gyakorlatilag egyiket sem látjuk jelmezben, csak Peter és Miles drámáznak hosszú oldalakon keresztül, miközben az olvasók a hajukat tépik az unalomtól. Igen, ez így már sokkal inkább fedi az igazságot. Bizonyára feltűnt nektek, hogy e hónapban kimaradt a Spider-Men II legfrissebb számának bemutatása – nem véletlenül, ugyanis nemhogy kettő, de egyetlen Pókember sem szerepelt benne, amely igencsak elszomorított, ám bíztam benne, hogy akkor legalább most, a Generations: The Spiders oldalain láthatjuk őket együtt. Nos, ismét csalódnom kellett… 

Jó ég, már a decemberi előzeteseknél tartunk? Úgy elszállt ez az év, és vele együtt a Marvel NOW! korszaka, hogy fel se tudtuk igazán fogni, és máris kopogtat a Marvel Legacy, sőt lassan már 2018 is. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra lassan követhetetlenné válnak a Marvel korszakváltásai, ugyanakkor üzleti szempontból megértem, miért erőltetik ennyire őket: a nagy, korszakzáró események, majd az azokat követő új korszakot megnyitó sztorik és sorozatok eladásai szinte kivétel nélkül mindig jobbak, mint az „átlagos”, évközbeni kiadványok esetében. Hiába a rengeteg negatív, meglehetősen heves kritika, amelyek a Marvel háza táját érik mostanság, amíg ők a vezető kiadó az amerikai képregénypiacon, addig nagy valószínűséggel nem is fognak változtatni ezen stratégiájukon – és lássuk be, miért is tennék, ha a számok végül mindig őket igazolják? Maradnak hát az események és a sűrű korszakváltások.

Ez van, szóval hagyjuk is az elmélkedést mára, és lássuk, újvilági szempontból milyen kínálatra számíthatunk az év utolsó hónapjában: szokás szerint két karakter, Miles és Jimmy tartják majd a frontot, és rajtuk kívül senki más, hiszen Reed most éppen köddé vált valahol a multiverzumban. Érkezik majd a Spider-Man 235. száma a Vaspók és a Baljós Hatos újabb ármánykodásaival, és persze Pókember továbbra is jelen lesz a Bosszú Angyalai és a Bajnokok közös kalandjában, a Worlds Collide két befejező felvonásában. Jimmy ezalatt az X-Men Blue oldalain fog nyomulni csapattársaival egy rendkívül izgalmasnak ígérkező időutazós történetben tengernyi vendégszereplővel, duplázva a hónap során, ahogy az általában lenni szokott. Sajnos ezúttal ennyi, és nem több: két újvilági hős, négy sorozat, valamint összesen öt kiadvány. Sebaj,a téli ünnepek úgyis lefoglalják majd az időnket, nem igaz? Katt a folytatásért!

Most, hogy az új Marvel-univerzum hirtelen öt újvilági mutánssal is gazdagodott, nem is kérdés, hogy folytatnom kell a rájuk fókuszáló karakterevolúciós bejegyzéseket. Mint tudjuk, az Újvilág létezése alatt számos katasztrófán esett túl viszonylag rövid időn belül, hogy aztán végül teljesen meg is semmisüljön, és ezen események során bizony nem kímélték a karaktereket sem – úgyhogy nagyon meg kell becsülnünk azokat, akik még élnek, és szinte a kezdetektől velünk vannak. A karakterevolúciók bemutatása során ezekre a szereplőkre koncentrálok kisebb-nagyobb képgalériák formájában, mindig kiemelve egyet, akivel először még az Újvilágban találkozhattunk, ám szerencsésen túlélte annak pusztulását.

Az ilyen régi, nagy nevek persze elkerülhetetlenül is rengeteg változáson estek át első megjelenéseik óta, hiszen aki túlél olyan globális pusztításokat, mint az Ultimatum, a Cataclysm, illetve a mindennek véget vető Secret Wars, hogy csak a három legnagyobbat említsem, az nyilvánvalóan lelkileg és testileg is átalakul. Nem kivétel ez alól mai karakterünk, Derek Morgan sem, aki ugyan csak az Újvilág második korszakában lépett színre, ám azóta folyamatosan jelen van – általában a háttérben meghúzódva, nem sok vizet zavarva, na de akkor is. Sikerült mindig helyet kapnia valamelyik X-csapatban, és végül valahogy még az univerzuma megsemmisülését is megúszta ép bőrrel. Jöjjön hát az ő története képekben!

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Így történhetett, hogy az X-Men Blue 10. száma teljes egészében kimaradt, hiszen Jimmy alig volt látható benne, ahogy most, a legfrissebb fejezetben is pusztán néhány oldal jutott neki, amely csak arra elég, hogy itt, a heti újdonságok között tegyek említést a kiadványról. A The Unbelievable Gwenpool 20. száma is (sajnos) befurakodott a bejegyzésbe, de kizárólag Miles miatt tűröm el, akinek rögtön két verziója is itt van nekünk. Ennyi lenne mára: ha ezzel a két címmel sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, akkor hajrá, katt a folytatásért!

Új megjelenés! Nohát, nohát, csak egy nem teljes, önálló bejegyzés ez a Champions legfrissebb számáról? A legutóbbi felvonásról alig írtam pár sort, és szigorúan véve ebben a mostaniban sincs túlságosan komoly szerepe Milesnak, szóval simán elég lenne ismét a heti újdonságok között említést tennem róla – de legyen, gondoltam, erőt veszek magamon, és a Marvel Legacy előtti utolsó fejezetnek megadom a neki kijáró tiszteletet. Legalább már a Secret Empire is véget ért, így önmagában, mindentől függetlenül foglalkozhatok a kiadvánnyal, kizárólag a hat főhősre, illetve ezúttal elsősorban Küklopszra koncentrálva. Már elöljáróban elárulhatom, hogy az összkép ez alkalommal nem is olyan rossz, határozottan jót tett a sorozatnak, hogy újfent a saját medrében folyhat a cselekmény, nem pedig egy nagyobb esemény mellékszálaként. Nem állítom, hogy minden hibátlan lett volna, ám az új irány mindenképpen szimpatikus.

Ugyan tény és való, hogy Küklopsz sosem tartozott a kedvenc szereplőim közé, sőt bizonyos változatait kifejezetten ellenszenvesnek tartom, de ha már el kell őt viselnem, akkor még ezzel a fiatal, a múltból előrángatott verzióval jártam talán a legjobban, ő egész tűrhető még számomra is. Azt, mondjuk, sosem értettem, hogy van ideje a srácnak egyszerre ott lenni mindig az X-Men és a Bajnokok között is, amikor a két csapat meglehetősen más jellegű és különböző helyszíneken játszódó kalandokban vesz részt… bár végső soron mindegy is, a szuperhősök hajlamosak egyidejűleg jelen lenni akár tucatnyi címben is, mint tudjuk, ezt tehát el kell néznünk. Kérdéses azonban, hogy egy ennyire Scottra fókuszáló szám mi újat tud még nekünk mondani erről a csaknem mindenki által jól ismert karakterről, akivel az X-Men Blue oldalain is meglehetősen sokat foglalkoznak. Megéri valóban rá áldozni egy teljes fejezetet?

Új megjelenés! Mostanában egyik csalódás ér a másik után újvilági tekintetben. A The Ultimates² 100. számában ugyan visszatért az eredeti Különítmény pár tagja, de ezzel véget is ért a sorozat, mielőtt bármi érdemleges történhetett volna velük. Az Infamous Iron Man oldalain hiába hitegettek már hónapok óta egy grandiózus, eget rengető összecsapással Fátum és az újvilági Reed között, az végül egy hatalmas átverésnek bizonyult („Reed” valójában végig Mephisto volt). Az X-Men Blue mostanában alig-alig ad szerepet az ifjú újvilági mutánsnak, Jimmy Hudsonnak, és lássuk be, a Champions fejezeteiben sem túl meghatározó egy ideje Miles jelenléte. Ha ehhez még hozzávesszük a Spider-Man óriási csalódást okozó legutóbbi számát, valamint a Spider-Men II szintén kissé gyengébbre sikerült második felvonását, akkor talán mindenki egyetért abban, hogy az aggodalmam nem alaptalan.

Mint egy falat kenyér, úgy kell most a hozzám hasonló újvilági rajongóknak valami igazán jó, valami tényleg emlékezetes, amely visszabillentheti kedvenc karaktereinkbe vetett hitünket. Logikus, hogy ezt a pozitív löketet a jelenleg futó „legújvilágibb” cím, a Spider-Man kéne, hogy megadja nekünk, ám Bendis erősen ingadozó minőségű történeteinél sosem lehet tudni, éppen mit kapunk majd. Rég elmúlt már az idő, amikor az ő nevével kiadott képregények egyet jelentettek a színvonalas, profin megírt sztorikkal, ráadásul az újvilági Pókember esetében az is benne lehet a pakliban, hogy túlságosan is hosszú ideje írja már őt egymaga, és egyszerűen kifulladt, képtelenné válva az igazi megújulásra. Vagy lehet, hogy én túlzom el a dolgot, és egy kisebb bukkanó után Bendis újra magára találhat? Nos, a most bemutatásra kerülő 20. szám valóban ad némi okot a reményre… Katt a továbbiakért!