Ahogy az várható volt (nem is csináltak titkot belőle), a Marvel Legacy hullámai novemberben elérik majd a Spider-Man számozását is, így egy hirtelen ugrással Miles saját sorozata a 234. számmal fog jelentkezni. Ember legyen a talpán, aki még követni tudja a megannyi újraindulás és címváltoztatás közepette, hogyan is kalkulálták ki pontosan ezt az összesítést a Marvel szerkesztőségének bugyraiban – én már inkább meg sem próbálom megérteni, hanem vakon elhiszem, hogy összeadva minden újvilági és új Marvel-univerzumban játszódó fejezetet, különszámot és minisorozatot, ez a végeredmény jönne ki. Úgy legyen. Ugyanakkor élénken remélem, hogy az illetékesek az új számozási rendszer kisakkozása közben nem siklottak el az olyan „apróságok” mellett sem, mint a színvonalas történetek és rajzok kérdése… Biztos régimódi vagyok, de engem inkább ezek érdekelnek, mintsem a képregények számai.

Ami pedig a többi, számunkra érdekes kiadványt illeti: befejeződik majd Peter és Miles második közös kalandja, a Spider-Men II, és a kedvcsináló szövege szerint nem fogunk csalódni a lezárásban… Szeretnék hinni nektek, kedves Marvel, igazán, ám egyelőre erre csak annyit mondanék, hogy hiszem, ha látom. Az X-Men tagjai sem fognak kimaradni a buliból, hiszen a végéhez ér majd az X-Men Gold és az X-Men Blue számain végigvonuló Mojo Worldwide című sztori, melyben reményeim szerint Jimmynek is jut majd komolyabb szerep. Végül a Bajnokok a Bosszú Angyalaival fognak majd össze, továbbra is a Worlds Collide fejezeteiben a The Avengers és a Champions oldalain. Nem leszünk tehát híján a több címen átívelő „minieseményeknek”, ám hogy ezek mennyire állják majd meg a helyüket egy korszak nyitányaként, azt én egyelőre még megtippelni se merem. Katt az előzetesekért!

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Így történhetett, hogy ezúttal a legfrissebb X-Men Blue mindössze pár sort kap tőlem, nem pedig egy hosszabb kritikát, hiszen Jimmy nem zavar különösebben sok vizet benne, ahogy Pókember (jövőbeli változata) sem a The Unbelievable Gwenpool oldalain. Sokat gondolkoztam még a The Ultimates² jubileumi, 100. számán, és végül arra jutottam, hogy hiába tér benne vissza az eredeti Különítmény, végül mégsincs akkora jelentőségük, mint szerettem volna, ezért különálló bejegyzést nem, csak egy kis kedvcsinálót készítek hozzá is. Katt a folytatásért!

Új megjelenés! Úgy tűnik, a Spider-Men II körüli marketingkampány ez idáig sikeresnek mondható, hiszen a nyitány nemcsak a kritikusok többségét, de az olvasókat is meggyőzte, olyannyira, hogy még az első tíz közé is bekerült a múlt havi eladási listákon. Nyilván ebben az is közrejátszott, hogy 1. számról volt szó, ám ez akkor is szép teljesítmény, akárhogy is nézzük. Hogy a folytatást is ugyanekkora érdeklődés övezi-e majd, az idővel kiderül – véleményem szerint igenis van annyi erő a két Pókember összeeresztésének ötletében másodszorra is, amely elegendő lendületet adhat a minisorozatnak akár a fináléig. A rajzolón, Sara Pichellin sem fog múlni a dolog, ezt teljesen biztosra veszem, úgyhogy „csupán” egyetlen rizikófaktor maradt: maga az író. Ahogy azt már a Spider-Man esetében is láthattuk, Bendis érthetetlen okokból hajlamos olykor a saját sztorijait kigáncsolni a pörgős cselekményt unalmas időhúzásra cserélve.

Pedig ezúttal elvileg minden adva van neki egy remekbe szabott történethez: az első Spider-Men végén megpendített rejtély kibontása izgalmasnak hangzik, a két főszereplő kapcsolata egymással szintén megannyi lehetőséget tartogat, sőt még az eddig látott gonosztevők is érdekesnek mondhatók. Lehet itt tehát válogatni a jobbnál jobb szuperhősi és magánéleti témák közül mindkét karakternél, bizonyítva azt, hogy még így, az Újvilág nélkül is működhet a forgatókönyv. Ráadásul az egyik Pókember, Miles Bendis saját „gyermeke”, nála jobban senki nem ismeri, szóval ha valakinek kutyakötelessége apait-anyait beleadni ebbe a „minieseménybe”, akkor az ő. Nincs kifogás, nincs mentegetőzés, nincs lazsálás. Fenn kell tartani a rajongók érdeklődését, és igen, ehhez bizony nem elég egy afféle töltelékfejezet, főleg akkor nem, ha mindössze öt szám áll a rendelkezésre. Lássuk hát, milyen lett a végeredmény mindezek fényében… 

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Így történhetett, hogy most rendhagyó módon a legfrissebb Champions mindössze pár sort kap tőlem, nem pedig a szokásos hosszabb kritikát. A Spider-Man 19. száma épp elég csalódás és unalom volt már a hétre, és amikor a Bajnokok is hasonlóan alacsony színvonallal jelentkezett, nem bírtam tovább, és az e havi fejezetet nemes egyszerűséggel átköltöztettem ide. Miles szerepe amúgy sem olyan számottevő, és csak a sztori harmadában van jelen, szóval belefér, hogy ezúttal ne is foglalkozzam ennél részletesebben a Marvel-univerzum ifjú hőseivel.

Új megjelenés! „Ez az, végre igazán beindult a sztori, és új, ismeretlen területre merészkednek Milesszal!” – gondoltam magamban a legutóbbi szám után, amely ugyan nem volt tökéletes, de engem meggyőzött arról, hogy jó úton halad a sorozat. Közben elkezdődött az eddig szintén ígéretes Spider-Men II is, sőt az ifjú Pókember még a Secret Empire oldalain is egyre komolyabb szerepet kap. Ennél többet nem is kívánhatnék egyik kedvenc újvilági túlélőmnek, nemde? Hogyan is lehetne elrontani egy ilyen felfelé ívelő pályát? Minden a helyén van, csak folytatni kell azt, amit eddig kaptunk, és akkor nem lehet baj, igaz? Nos, sajnos a nagy Brian Michael Bendis észjárása kifürkészhetetlen, és amikor a legkevésbé számítunk rá, amikor a legbiztosabbak vagyunk abban, hogy nyerő helyzetben van a képregénye, akkor ő jön, és borít mindent – talán lustaságból, talán túlzott önbizalomból, ki tudja, miért.

Érthetetlen számomra, miért teszi ezt magával és a rajongóival egy ilyen felkapott, népszerű író. Aki képes olyanra, mint a Spider-Men vagy szinte bármi az Ultimate Spider-Man aranykorából, az hogy alkothat olyan borzalmakat, mint az Ultimate End vagy a Civil War II (csak hogy pár időben közelebbi, újvilági vonatkozású példát említsek)? Ha mindezt nem szánt szándékkal, valamiféle megmagyarázhatatlan perverzióból csinálja, akkor az egyetlen elméletem, hogy olykor túlvállalja magát, és ilyenkor a számára éppen kevésbé érdekes címek látják ennek a kárát. A jelek szerint most valamiért a Spider-Man és szegény Miles húzták a rövidebbet, hiszen Bendis csupán a lehető legminimálisabb energiát fektette a legfrissebb felvonásba, ez tagadhatatlan. Márpedig elég egy ilyen kis botlás, és rajongók ezrei pártolhatnak el… Na jó, a továbbiakért katt, ha még nem vettem el a kedveteket…

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Sőt, ami azt illeti, valójában itt is már erősen megszűröm, mi kerül terítékre, és mi nem: ezen okból kifolyólag marad ki például ezen a héten a The Unbelievable Gwenpool 18., az Occupy Avengers 9., illetve az Infamous Iron Man 10. száma – az előbbi kettőben látható ugyan Miles, de épp csak elmond pár sornyi szöveget, az utóbbiban pedig Reed jelenik meg egyetlen oldalon, ám a jelentősége neki is itt szinte egyenlő a nullával. Nézzük is inkább a Secret Empire 7. számát, amelyben Miles legalább valamivel többet szerepel egy sorsdöntő pillanatban, amely a teljes eseményre kihathat!

Új megjelenés! Bár legutóbb megijedtem kicsit, hogy Jimmy szerepe csökkenni fog az X-Men Blue oldalain, de szerencsére a legfrissebb, e heti kiadvány rám cáfolt: Rozsomák fia immár teljes értékű tagja lett a csapatnak, még a neve és arca is odakerült a képregény nyitóoldalára, szóval azt hiszem, egyelőre nincs miért aggódnom. Hogy a másik négy újvilági mutáns visszatér-e a közeljövőben, arról semmi hír, ám legalább tudjuk, hogy ők is élnek, többé-kevésbé jól vannak, és ha úgy adódik, ismét felbukkanhatnak valahol. Sőt, talán még mindig vannak itt-ott elszórva újvilági túlélők…? Nem kizárt, hiszen ebben a sorozatban tényleg bárkivel összefuthatnak hőseink, ahogy ezt nemcsak Jimmy, hanem most, a 8. számban több rég nem látott ismerős példája is bizonyította. Azt hiszem, épp ezt szeretem a legjobban ebben a címben: a meglepetés erejét, amellyel élnek is, a legváratlanabb pillanatokban.

Múltkor ezt a bizonyos meglepetést az X-Men új ellenfelei szolgáltatták, most pedig azok, akik a fiatalok segítségére sietnek, miközben próbálják kiszabadítani társaikat Emma Frost és csatlósai fogságából. Unatkozni ezek alapján nem fogunk, az biztos, de vajon mennyire nyomja majd rá a bélyegét a sztorira az, hogy az egész a Secret Empire mellékszálaként zajlik? Érthető lesz azoknak is, akik nem követik a Marvel jelenleg futó, elképesztően hosszú és szerteágazó korszakzáróját? Vagy, ahogy a hetedik fejezetben, ez alkalommal is egy önmagában is világos és élvezetes történetet kapunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak olvasás előtt, és a válaszokra természetesen kitérek majd a rövid kis bemutatómban is. Kár lenne egy ilyen többnyire kiváló képregényt veszni hagyni egy mindenen átívelő eseménymonstrum súlya alatt, nem gondoljátok? Akár igen, akár nem, katt a továbbiakért!

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Sőt, ami azt illeti, valójában itt is már erősen megszűröm, mi kerül terítékre, és mi nem: ezen okból kifolyólag maradhatott ki például a The Ultimates² 8. száma, amelyben Reed ugyan ármánykodott egy keveset, de azért annyit nem, hogy az indokoljon akár egy rövidebb bemutatót is. Ellenben a legfrissebb, kilencedik fejezetben már annál komolyabb szerepe van, bár még mindig nem annyi, hogy egy önálló, értékelő bejegyzést szenteljek a kiadványnak. A (múlt) heti újdonságok közé viszont így simán befér, szóval lássuk, miféle ördögi tervet kovácsol épp Reed!

Új megjelenés! Huh, tényleg öt éve lett volna, hogy a Spider-Men első sorozatát olvastam? Elképesztő, hogy száguld az idő… Pedig mintha csak tegnap történt volna Peter Parker és Miles Morales első találkozása az akkor még létező Újvilágban. Azóta megsemmisült a teljes multiverzum, lezajlott a Secret Wars, újjáépült a multiverzum nagy része (az Újvilág nélkül…), Miles az új Marvel-univerzum részévé vált, megharcoltak egy második Polgárháborút, felépült a Titkos Birodalom… és most itt vagyunk, a Spider-Men II nyitányánál. Akik olvasták az első minit, azok bizonyára hozzám hasonlóan a befejezése óta várják, hogy kiderüljön, ki is a másik Miles Morales, akire Peter rákeresett a záróoldalon. Nos, nem kapkodták el, de legalább ezúttal is a Bendis–Pichelli alkotópáros szolgáltatja nekünk a sztorit, ami már nem egy rossz előjel – ha valakik, ők talán képesek lesznek hozni ugyanazt a színvonalat, mint öt éve.

A nagy kérdés persze az, hogy működhet-e a folytatás úgy, hogy immár mindkét Pókember egyazon realitásban létezik. Az első Spider-Men cselekményének egyik legfőbb eleme a dimenziók közti utazás volt, illetve az, hogyan reagálnak a Peterhöz közel álló személyek újvilági verziói a felbukkanására. Az Újvilág pusztulásával a történet ezen szála teljesen kiesett, maradt tehát az új Marvel-univerzum és feltehetően valami egészen új fenyegetés egy alternatív Miles Morales képében (illetve nem is ő az alternatív, hiszen ő már eredetileg is a klasszikus Marvel-univerzumban létezett, tehát akkor a Pókember-Miles az alternatív… na jó, hagyjuk). Ebből a megváltozott alapfelállásból végül is bármi kisülhet még, jó és rossz is, ám azt mondom, maradjunk egyelőre bizakodók – még akkor is, ha Bendis legutóbbi eseményfolytatása, a Civil War II finoman szólva is megosztotta a rajongókat. Lássuk hát, hogy sikerült a kezdés!

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Sőt, ami azt illeti, valójában itt is már erősen megszűröm, mi kerül terítékre, és mi nem: ezen okból kifolyólag maradhattak ki például a Secret Empire eddigi számai, hiszen Miles ugyan itt-ott felbukkant bennük, a jelenléte mégis mindig tökéletesen elhanyagolható volt. Ugyanígy nem esett szó a Champions kilencedik fejezetéről sem, mivel Miles abban sem kapott igazán nagy szerepet, ahogy arról már írtam korábban is. Ugorjunk is most inkább Pókemberről az ifjú újvilági mutánsra, Jimmyre, és vele az X-Men Blue múlt heti, hetedik felvonására!