Nem telhet el év úgy, hogy a Marvel ne indítson új korszakot több tucatnyi új és újrainduló címmel, visszatérő karakterekkel, illetve számtalan, betarthatatlannak tűnő ígérettel (amelyek nagy részét aztán valóban nem is tartják be). Ezúttal ennek a korszaknak ugyan nincs hivatalos neve, mégis a legtöbb helyen a „Fresh Start” jelzővel illették, szóval nevezzük mi is így. Már ismeritek a dörgést, ugye? Egy rakás 1. szám, amelyek új fejezetet nyitnak, és persze növelhetik az eladásokat…

Újvilági rajongóként sajnos ez a „friss kezdet” korántsem tűnik kecsegtetőnek. Az új Marvel-univerzumban ténykedő újvilági karakterek lassan mind mellékszereplőkké zsugorodtak, vagy eltűntek, vagy legrosszabb esetben elhunytak, magát az újjászületett Újvilágot pedig sehol senki nem használja. Nem lesz tehát könnyű olyan címeket gyűjtenem a lapszemléimben, amelyeknek még van bármiféle újvilági vonatkozásuk, de azért megpróbálom: e héten itt van például a Miles Morales: Spider-Man!

Nem telhet el év úgy, hogy a Marvel ne indítson új korszakot több tucatnyi új és újrainduló címmel, visszatérő karakterekkel, illetve számtalan, betarthatatlannak tűnő ígérettel (amelyek nagy részét aztán valóban nem is tartják be). Ezúttal ennek a korszaknak ugyan nincs hivatalos neve, mégis a legtöbb helyen a „Fresh Start” jelzővel illették, szóval nevezzük mi is így. Már ismeritek a dörgést, ugye? Egy rakás 1. szám, amelyek új fejezetet nyitnak, és persze növelhetik az eladásokat…

Újvilági rajongóként sajnos ez a „friss kezdet” korántsem tűnik kecsegtetőnek. Az új Marvel-univerzumban ténykedő újvilági karakterek lassan mind mellékszereplőkké zsugorodtak, vagy eltűntek, vagy legrosszabb esetben elhunytak, magát az újjászületett Újvilágot pedig sehol senki nem használja. Nem lesz tehát könnyű olyan címeket gyűjtenem a lapszemléimben, amelyeknek még van bármiféle újvilági vonatkozásuk, de azért megpróbálom: e héten itt van például a Champions!

KRITIKA Nem éppen ma volt, hogy az újvilági Peter Parker magyar nyelvű kalandjairól írhattam: még 2018-ban jelent meg a Nagy Marvel-képregénygyűjtemény 22. kötete, benne az Ultimate Spider-Man, azaz az újvilági Pókember eredettörténetével. Most, egy jókora kronológiai ugrással, megérkezett Peter szuperhősi karrierjének vége, a Pókember halála, azaz a Death of Spider-Man, az Újvilág második korszakának záróeseménye, egy nyolc felvonást magába foglaló kötet formájában.

Aki anno forgatta A Csodálatos Pókember számait, az talán emlékszik, hogy az a sorozat az első korszakot záró Ultimátum epilógusával ért véget. Ezt követte még 15 + 3 fejezet (tizenöt új számozással, kezdve újra az 1. számtól, majd még három, miután visszaálltak az eredeti számozásra a jubileumi 150. kiadvánnyal), és ezzel el is érkeztünk a 153. számhoz, a jelen gyűjtemény nyitányához. Régi bejegyzéseimet felhasználva és frissítve raktam össze ezt a kritikát, jó olvasást hozzá!

Nem telhet el év úgy, hogy a Marvel ne indítson új korszakot több tucatnyi új és újrainduló címmel, visszatérő karakterekkel, illetve számtalan, betarthatatlannak tűnő ígérettel (amelyek nagy részét aztán valóban nem is tartják be). Ezúttal ennek a korszaknak ugyan nincs hivatalos neve, mégis a legtöbb helyen a „Fresh Start” jelzővel illették, szóval nevezzük mi is így. Már ismeritek a dörgést, ugye? Egy rakás 1. szám, amelyek új fejezetet nyitnak, és persze növelhetik az eladásokat…

Újvilági rajongóként sajnos ez a „friss kezdet” korántsem tűnik kecsegtetőnek. Az új Marvel-univerzumban ténykedő újvilági karakterek lassan mind mellékszereplőkké zsugorodtak, vagy eltűntek, vagy legrosszabb esetben elhunytak, magát az újjászületett Újvilágot pedig sehol senki nem használja. Nem lesz tehát könnyű olyan címeket gyűjtenem a lapszemléimben, amelyeknek még van bármiféle újvilági vonatkozásuk, de azért megpróbálom: e héten itt van például a Champions és a Miles Morales: Spider-Man!

KRITIKA Örül a szívem, mert ismét magyar kiadványról írhattam, egész pontosan a Marvel Albumok legfrissebb, 5. számáról. Úgy tűnik, ez a sorozat jelen pillanatban kis hazánk „legújvilágibb” gyűjteménye, immár a harmadik újvilági, illetve újvilági karakterhez kapcsolható tartalommal. Mint az első két albumban, úgy ezúttal is a két Pókember, Peter és Miles egy találkozásáról olvashatunk, habár ez alkalommal egészen más időben és körülmények között, mint korábban.

Ám mielőtt folytatnánk, egy kis közérdekű információ: jelen bejegyzésem kizárólag a kötet első történetére, a Pókemberek kalandjára fókuszál, tehát a két Rozsomák és két Amerika Kapitány fejezeteit én teljes egészében kihagyom a véleményezésemből. Az eredeti, amerikai kiadáshoz írt kritikámat használtam fel, kiegészítve és frissítve, olykor elég szigorú hangnemben, de ez csupán az én szubjektív álláspontom, és nem kell egyetérteni velem! Ha ez tiszta, akkor vágjunk bele!

Bizonyára már nektek is feltűnt, hogy egy ideje elég szigorúan megszűröm, mely újvilági vonatkozású képregényekkel foglalkozom részletesebben a bejegyzéseimben. Hosszabb kritikát csakis akkor írok, ha az adott kiadvány főszereplői közül legalább az egyikük az Újvilághoz kapcsolható, valamint a cselekménybe is szorítottak annyi tartalmat, hogy megérje időt és energiát fektetnem az értékelésbe. Minden másnak pedig ott vannak a heti lapszemlék, egy-egy rövidebb bemutatóval.

Ám mi legyen, ha valamiben egy újvilági karakter szerepe olyannyira jelentéktelen, hogy már lapszemlét sem érdemes írni róla? Nos, ezekre az esetekre született meg a Futottak még… – egy heti válogató elhanyagolható, egészen minimális újvilági vonatkozással, illetve olyan sztorikkal, amelyek vagy más világokban játszódnak, vagy annyira komolytalanok, hogy egyszerűen úgy érzem, nem érdemelnek többet pár sornál. Erre a hétre egy ilyen megjelenés jutott…

Nem telhet el év úgy, hogy a Marvel ne indítson új korszakot több tucatnyi új és újrainduló címmel, visszatérő karakterekkel, illetve számtalan, betarthatatlannak tűnő ígérettel (amelyek nagy részét aztán valóban nem is tartják be). Ezúttal ennek a korszaknak ugyan nincs hivatalos neve, mégis a legtöbb helyen a „Fresh Start” jelzővel illették, szóval nevezzük mi is így. Már ismeritek a dörgést, ugye? Egy rakás 1. szám, amelyek új fejezetet nyitnak, és persze növelhetik az eladásokat…

Újvilági rajongóként sajnos ez a „friss kezdet” korántsem tűnik kecsegtetőnek. Az új Marvel-univerzumban ténykedő újvilági karakterek lassan mind mellékszereplőkké zsugorodtak, vagy eltűntek, vagy legrosszabb esetben elhunytak, magát az újjászületett Újvilágot pedig sehol senki nem használja. Nem lesz tehát könnyű olyan címeket gyűjtenem a lapszemléimben, amelyeknek még van bármiféle újvilági vonatkozásuk, de azért megpróbálom: e héten itt van például a Miles Morales: Spider-Man!

Bizonyára már nektek is feltűnt, hogy egy ideje elég szigorúan megszűröm, mely újvilági vonatkozású képregényekkel foglalkozom részletesebben a bejegyzéseimben. Hosszabb kritikát csakis akkor írok, ha az adott kiadvány főszereplői közül legalább az egyikük az Újvilághoz kapcsolható, valamint a cselekménybe is szorítottak annyi tartalmat, hogy megérje időt és energiát fektetnem az értékelésbe. Minden másnak pedig ott vannak a heti lapszemlék, egy-egy rövidebb bemutatóval.

Ám mi legyen, ha valamiben egy újvilági karakter szerepe olyannyira jelentéktelen, hogy már lapszemlét sem érdemes írni róla? Nos, ezekre az esetekre született meg a Futottak még… – egy heti válogató elhanyagolható, egészen minimális újvilági vonatkozással, illetve olyan sztorikkal, amelyek vagy más világokban játszódnak, vagy annyira komolytalanok, hogy egyszerűen úgy érzem, nem érdemelnek többet pár sornál. Erre a hétre egy (plusz kettő) ilyen megjelenés jutott…

Nem telhet el év úgy, hogy a Marvel ne indítson új korszakot több tucatnyi új és újrainduló címmel, visszatérő karakterekkel, illetve számtalan, betarthatatlannak tűnő ígérettel (amelyek nagy részét aztán valóban nem is tartják be). Ezúttal ennek a korszaknak ugyan nincs hivatalos neve, mégis a legtöbb helyen a „Fresh Start” jelzővel illették, szóval nevezzük mi is így. Már ismeritek a dörgést, ugye? Egy rakás 1. szám, amelyek új fejezetet nyitnak, és persze növelhetik az eladásokat…

Újvilági rajongóként sajnos ez a „friss kezdet” korántsem tűnik kecsegtetőnek. Az új Marvel-univerzumban ténykedő újvilági karakterek lassan mind mellékszereplőkké zsugorodtak, vagy eltűntek, vagy legrosszabb esetben elhunytak, magát az újjászületett Újvilágot pedig sehol senki nem használja. Nem lesz tehát könnyű olyan címeket gyűjtenem a lapszemléimben, amelyeknek még van bármiféle újvilági vonatkozásuk, de azért megpróbálom: e héten itt van például a Champions és a Miles Morales: Spider-Man!

Bizonyára már nektek is feltűnt, hogy egy ideje elég szigorúan megszűröm, mely újvilági vonatkozású képregényekkel foglalkozom részletesebben a bejegyzéseimben. Hosszabb kritikát csakis akkor írok, ha az adott kiadvány főszereplői közül legalább az egyikük az Újvilághoz kapcsolható, valamint a cselekménybe is szorítottak annyi tartalmat, hogy megérje időt és energiát fektetnem az értékelésbe. Minden másnak pedig ott vannak a heti lapszemlék, egy-egy rövidebb bemutatóval.

Ám mi legyen, ha valamiben egy újvilági karakter szerepe olyannyira jelentéktelen, hogy már lapszemlét sem érdemes írni róla? Nos, ezekre az esetekre született meg a Futottak még… – egy heti válogató elhanyagolható, egészen minimális újvilági vonatkozással, illetve olyan sztorikkal, amelyek vagy más világokban játszódnak, vagy annyira komolytalanok, hogy egyszerűen úgy érzem, nem érdemelnek többet pár sornál. Erre a hétre egy ilyen megjelenés jutott…