Új megjelenés! Nyugalom, nem ti néztetek félre valamit, és nem is én feledkeztem meg véletlenül egy számról: okkal hagytam ki a Champions múlt havi felvonását, ugyanis abban gyakorlatilag szinte semmi szerepe nem volt Milesnak, kizárólag Vivre fókuszáltak benne. Így most rögtön ugrunk is a legfrissebb, tizedik fejezetre, amely pedig már az aktuális, korszakzáró megaesemény, a Secret Empire mellékszálaként jelent meg. Képzeljétek most ide minden eddig leírt véleményemet arról, hogy egy nemrég indult, még bőven újnak számító sorozatot beleerőltetnek egy éppen zajló, temérdek címen átívelő sztoriba, és akkor nem kell újfent leírnom őket – akik rendszeresen olvassák a bejegyzéseimet, pontosan tudhatják, mennyire nem pártolom az efféle húzásokat. Szerintem a Secret Empire: Uprising épp elég lehetett volna a fiatal hősök szerepének bemutatására a Titkos Birodalomban, ez a mellékszál már sok…

De ha már így alakult, és a Bajnokok is bekeveredtek a Hidra csápjai közé, akkor igyekszem pozitívan hozzáállni a dologhoz és elfelejteni minden előítélemet az eseményekkel kapcsolatban. Mivel magát a fővonalat úgysem követem túl szorosan, legyen ez egy kísérlet arra, hogyan működik egy havonta megjelenő képregény egy nála jóval nagyobb kaliberű történet mellékszálaként úgy, hogy az olvasó közben csak érintőlegesen van tisztában a teljes képpel. A Secret Empire: Uprising esetében ez többé-kevésbé működött (fogjuk rá…), és mivel a Champions általában is egymástól javarészt független, különálló sztorikkal dolgozik, így van rá esély, hogy a cselekmény nem billen ki annyira a medréből a Secret Empire hatására sem. Hat Bajnok helyett három, ám minden más a régi, beleértve az írót és rajzolót is, szóval… lássuk akkor, mit sikerült kihozni a csapatból így, eseményestül, hidrástul, mindenestül.

Marvel Legacy – ezzel a címmel veszi majd kezdetét októberben a Marvel legújabb korszaka. Igen, egy újabb korszak, és igen, ilyen hamar… Lassan jobban járnék, ha inkább évadoknak nevezném őket, hiszen a jelek szerint egy évnél tovább már nem is próbálják húzni ezeket a ciklusokat, és amint jön az ősz, váltanak, hogy fenntartsák az olvasók érdeklődését. Érdekes stratégia, ám egyelőre, minden negatív visszhang ellenére, úgy tűnik, többé-kevésbé működik… Bár a nagy konkurens, a DC mostanság általában kedvezőbb kritikákat kap képregényeire, az eladási listákon mégis mindig a Marvelnek sikerül megszereznie a vezető helyet. Ezek szerint tehát valamit nagyon jól csinálnak, és az egyre gyakoribb korszakváltások nem rázzák meg annyira a kemény rajongói magot, hogy elpártoljanak kedvenc sorozataiktól. Például én is itt vagyok, még mindig, várva az Újvilág valószínűtlen visszatérését… 

Hogy pontosan miből is áll majd a Marvel Legacy, arról már itt-ott nagy vonalakban beszámoltam: visszatérés a gyökerekhez, a régi, klasszikus hősökhöz, a sorozatok eredeti számozásához, illetve ahhoz, hogy kevesebb legyen az esemény és a „hősök a hősök ellen” típusú sztori. Aha. Na, majd meglátjuk… Én szokásomhoz híven mindössze pár címet vonultatok most fel a bejegyzésben, de már ezt a néhányat olvasva is megdőlni látszanak ezek az ígéretek. Két újvilági karakter, Miles és Jimmy lesznek a középpontban, mindketten rögtön négy-négy kiadvánnyal képviseltetve magukat. Pókember a Spider-Men II, a Spider-Man, a The Avengers és a Champions, míg Rozsomák fia az ezúttal is duplázó X-Men Gold és X-Men Blue oldalain bukkan majd fel, kisebb-nagyobb szerepet kapva. Ja, és persze az Újvilág újjászületését most se várja senki… Talán majd a következő korszakban/évadban.

Új megjelenés! Ahogy az lenni szokott, amíg net nélkül voltam, nem kevés újvilági vonatkozású kiadvány jelent meg, úgyhogy lesz dolgom bőven az elkövetkező napokban a lemaradásaim pótlásával. Azt mondom, haladjunk időrendben, és kezdjük is rögtön a Spider-Man 18. számával, amelyben az előzetesek szerint Miles még mélyebbre merül a sötétségben a New York-i alvilág elleni harca közben. Ez bizony izgalmasan hangzik, még akkor is, ha ezeket a túldramatizált reklámszövegeket nem vesszük igazán komolyan, az pedig továbbra is külön öröm számomra, hogy ez alkalommal Bendis nem rángatta bele sorozatát az aktuális megaeseménybe. Jobb ez így, haladjon csak a sztori a maga kis medrében mindenféle zavaró tényező nélkül. Ettől függetlenül Miles így is, úgy is jelen van a Secret Empire fejezeteiben is, de egyetértek azzal, hogy a saját címe (főleg a Civil War II borzalmai után) maradjon távol tőle.

Már csak azért is lenne érdemes az egykori Újvilág Pókemberét önálló, kizárólag rá és közvetlen környezetére fókuszáló kalandokban szerepeltetni, mert (mint legutóbb is megírtam) a Marvel a jelek szerint egyre inkább szeretné az ifjú hőst a reflektorfény felé, Peter Parker mellé tolni. Aki nem hiszi, nézze csak meg a Pókember: Hazatérés című új Pók-filmet, amelyben az egyik mellékszereplő által gyakorlatilag már ki is kövezik az utat Miles színre lépéséhez a szinte biztosan elkészülő folytatásban, vagy a még fejlesztés alatt álló új Pókember-videojáték előzetesét, melyben konkrétan fel is bukkan a fiú pár pillanatra. Ekkora médiafigyelem középpontjában márpedig kutyakötelessége egy kiadónak színvonalas, csakis a karakterre koncentráló képregényekkel előrukkolnia, hogy addig népszerűsítsék figurájukat, amíg végképp be nem dobják a mély vízbe, ahonnan viszont már tényleg nincs visszaút. Én drukkolok neked, Miles!

Új megjelenés! Nem titok, hogy számomra eddig az X-Men Blue a RessurXion címre keresztelt, a Marvel mutánsainak (és a Nemembereknek) a feltámasztását megcélzó kiadói kezdeményezés abszolút csúcspontja, ami azért is meglepő, mert különösöbben sosem rajongtam a múltból előrángatott eredeti ötösért. Mikor azonban felröppentek a hírek az ifjú Jimmy Hudson visszatéréséről, akihez aztán még hozzácsaptak rögtön négy további újvilági túlélőt, egyértelmű volt, hogy ez lesz az én X-sorozatom, nincs mese. Bevallom, Újvilág ide vagy oda, a többi cím nem igazán tudott megfogni, pedig tettem velük is egy próbát: az X-Men Gold és az Old Man Logan még talán elmennek, ám az All-New Wolverine, a Weapon X, a Cable, a Generation X, a Jean Grey és az Iceman a legkevésbé sem mozgatták meg a fantáziámat. Talán majd az Astonishing X-Men júliusban? Erősen kétlem, de majd meglátjuk.

Na de rátérve az X-Men Blue legfrissebb fejezetére: az előző számról szinte csak jókat tudtam írni, ahogy az azt megelőzőről is, szóval az elvárásaim elképesztően magasak voltak az e heti felvonással kapcsolatban. Talán túl magasak is… Azt már a megjelenés előtt sejtettem, hogy az Új Martalócok most egy időre háttérbe fognak vonulni, így csak Jimmy marad újvilági kedvenceim közül, de sebaj, gondoltam, egy számomra érdekes karakter is több, mint a semmi. A borító alapján arra következtettem, hogy akár még egy fontos, központi szerepet is megcsíphet, és ebben szerencsére nem is tévedtem, ám a történet, melyet fiatal hősünk és társai kaptak… Nos, a részletes véleményemet a kattintás után olvashatjátok a folytatásban, szóval elöljáróban legyen elég annyi, hogy én sem magasztalok az egekig bármit, csakis azért, mert van benne egy vagy több újvilági karakter. Ezen bejegyzésem ékes bizonyítéka lesz ennek… 

Most, hogy az új Marvel-univerzum hirtelen öt újvilági mutánssal is gazdagodott, nem is kérdés, hogy folytatnom kell a rájuk fókuszáló karakterevolúciós bejegyzéseket. Mint tudjuk, az Újvilág létezése alatt számos katasztrófán esett túl viszonylag rövid időn belül, hogy aztán végül teljesen meg is semmisüljön, és ezen események során bizony nem kímélték a karaktereket sem – úgyhogy nagyon meg kell becsülnünk azokat, akik még élnek, és szinte a kezdetektől velünk vannak. A karakterevolúciók bemutatása során ezekre a szereplőkre koncentrálok kisebb-nagyobb képgalériák formájában, mindig kiemelve egyet, akivel először még az Újvilágban találkozhattunk, ám szerencsésen túlélte annak pusztulását.

Az ilyen régi, nagy nevek persze elkerülhetetlenül is rengeteg változáson estek át első megjelenéseik óta, hiszen aki túlél olyan globális pusztításokat, mint az Ultimatum, a Cataclysm, illetve a mindennek véget vető Secret Wars, hogy csak a három legnagyobbat említsem, az nyilvánvalóan lelkileg és testileg is átalakul. Nem kivétel ez alól mai karakterünk, Nomi Blume, azaz Mach-2 sem, aki ugyan nem olyan nagyon régen, az Újvilág harmadik korszakában lépett színre, de azért azóta bőven kijutott neki jóból is, rosszból is (inkább az utóbbiból). A kishölgy viszont igazi harcos és túlélő, így sikeresen átjutott az új Marvel-univerzumba is a világa pusztulása után. Jöjjön hát az ő története képekben!

Nos, úgy tűnik, hiába reménykedtem magamban, az Újvilág újjászületése végül csak elmarad – vagy ha mégis sor kerül majd rá, akkor vagy nem szeptemberben, vagy nagyon jól titkolják. Egyelőre mindössze a Secret Empire cselekményét lezáró és az új korszakot megnyitó Marvel Legacy című különszámtól, illetve a feltehetően hozzá kapcsolódó Generations-kiadványoktól hangos az ősz első hónapjának előzeteslistája, egyértelműen szinte minden ezekre van kihegyezve. Nem is csoda: a Marvel ily módon kíván (ismét) vadonatúj fejezetet nyitni, hogy visszatérjenek a gyökerekhez, a régi, klasszikus hősökhöz, a sorozatok eredeti számozásához, illetve a hírek szerint ahhoz, hogy a ritkábban jelentkező események mellett kevesebb, de minőségibb címmel képviseltessék magukat a továbbiakban. Nagyra törő célok, melyek teljesítése nem lesz könnyű feladat, főleg ha közben az újabb karaktereket sem szeretnék elhanyagolni.

Márpedig úgy tűnik, nem fogják elhanyagolni őket, hiszen az újvilági túlélők közül mind Miles, mind Jimmy jelen lesznek, ráadásul mindketten több alkalommal is a hónap során. Miles a másik Pókemberrel, Peter Parkerrel fog osztozni a már fentebb említett egyik Generations-képregény, a The Spiders, valamint a Spider-Men II soron következő részének oldalain, és persze ott lesz még saját sorozata, a Spider-Man is. Jimmy pedig marad az eredeti ötösből álló X-Mennel az ezúttal is kétszer megjelenő X-Men Blue számaiban. Végezetül a Champions… Hát, őszintén szólva nem vagyok biztos benne, lesz-e bármilyen újvilági vonatkozása, hiszen az előzetes alapján eléggé átalakul majd a csapat, ami akár Miles kilépését is jelentheti. Mindegy, meglátjuk, én mindenesetre betettem az előzetesek közé. Oké, bevezetőnek ennyi talán elég lesz, katt tovább a szeptemberi kínálatért!

Most, hogy az új Marvel-univerzum hirtelen öt újvilági mutánssal is gazdagodott, nem is kérdés, hogy folytatnom kell a rájuk fókuszáló karakterevolúciós bejegyzéseket. Mint tudjuk, az Újvilág létezése alatt számos katasztrófán esett túl viszonylag rövid időn belül, hogy aztán végül teljesen meg is semmisüljön, és ezen események során bizony nem kímélték a karaktereket sem – úgyhogy nagyon meg kell becsülnünk azokat, akik még élnek, és szinte a kezdetektől velünk vannak. A karakterevolúciók bemutatása során ezekre a szereplőkre koncentrálok kisebb-nagyobb képgalériák formájában, mindig kiemelve egyet, akivel először még az Újvilágban találkozhattunk, ám szerencsésen túlélte annak pusztulását.

Az ilyen régi, nagy nevek persze elkerülhetetlenül is rengeteg változáson estek át első megjelenéseik óta, hiszen aki túlél olyan globális pusztításokat, mint az Ultimatum, a Cataclysm, illetve a mindennek véget vető Secret Wars, hogy csak a három legnagyobbat említsem, az nyilvánvalóan lelkileg és testileg is átalakul. Nem kivétel ez alól mai karakterünk, Pietro Lensherr, azaz Higanyszál sem, aki annak idején még az Újvilág legelső korszakában lépett színre, majd oszlopos tagja lett a Különítménynek, hogy aztán végül újra a gonosztevők oldalán lelje látszólagos halálát. Valahogy azonban mégis sikerült visszatérnie az élők közé, és most ő is átkeveredett az új Marvel-univerzumba. Jöjjön hát az ő története képekben!

Új megjelenés! Nincs értelme tovább titkolni, aki követi az X-Men Blue számait, az már úgyis tudja: az újvilági Higanyszál, Nomi Blume, Derek Morgan és Hiszako Icsiki mind-mind visszatértek! Az előző fejezetnél még nem akartam lelőni a Jimmy mellett felbukkanó másik négy újvilági mutáns kilétét, ám most már nem bírom tovább magamban tartani – ennyi hosszú, a kedvenc univerzumom karaktereitől megfosztva tengetett hónap, sőt év után talán érthető kitörő lelkesedésem. Ráadásul most ezernyi kérdés kavarog a fejemben a feltámadások kapcsán… Vajon akadnak még rajtuk kívül is túlélők az Újvilágból szétszórva itt-ott? Hogyan viszonyulnak majd ezekhez a „potyautasokhoz” mások, ha tudomást szereznek róluk – különösképpen Miles és Reed? Mindez talán az Újvilág teljes újjáéledésének előjele, vagy csupán az új Marvel-univerzum fog egyre inkább „újvilágiasodni”? Vagy itt a vége, és nem lesznek többen?

Tekintve, hogy múlt hónapban ugyanekkor még mindössze egyetlen újvilági mutáns visszatéréséről szóltak a hírek, most meg már öten vannak, én személy szerint megtippelni sem merem, hova fut majd ki ez az egész. Nyilvánvalóan a titkos vágyam az egész Újvilág visszahozása lenne szőröstül-bőröstül-mindenestül, ám attól tartok, ez nem marad több hiú ábrándnál, bármennyire is szeretném. Sebaj, nem leszek telhetetlen, bőven beérem az itt-ott előforduló, előre bejelentett vagy váratlan újvilági felbukkanásokkal, hiszen már ez is több, mint amennyit akár remélni mertem volna korábban. Addig is készülgetnek a karakterevolúciós bejegyzések az öt további túlélőről, illetve igyekszem sasszemmel figyelemmel kísérni a többi Marvel-címet is, hátha valahol bedobnak még pár hasonló régi ismerőst… Izgalmas idők ezek, amikor egyszerre éri meg újvilági és X-rajongónak is lenni!

Új megjelenés! Hamarosan igencsak felpörögnek majd a dolgok az egykori Újvilág első számú túlélője, a „mindig, minden helyzetben legyen nálad egy hamburger” reklámarca, Miles Morales számára. Saját sorozata és a Champions mellett a jelenleg futó, tulajdonképpen korszakzáró esemény, a Secret Empire oldalain is számíthatunk a gyakori felbukkanására, nem is beszélve a közelgő Spider-Men II számairól, plusz a jövőre esedékes animációs mozifilmjéről. Ha egy karakter hirtelen ennyire az érdeklődés középpontjába kerül, az nem feltétlenül válik minden esetben a javára: elkezdik őt betenni annyi címbe, amennyit nem szégyellnek, mindenhol vele találkozunk, jönnek a játékok, poszterek, ajándéktárgyak… és a figura idő előtt kifárad, teljesen kisajtolják, a rajongók pedig elveszítik az érdeklődésüket. Na persze nem minden esetben történik ez, és van, hogy a plusz marketing még jót is tesz valakinek.

Hogy aztán Miles esetében melyik végkifejlet válik majd valóra, azt még lehetetlen megjósolni, de természetesen jómagam nagyon drukkolok, hogy az utóbbi következzen be. Az biztos, hogy a teljes sikerhez először is minél inkább el kellene távolítani az ifjabb Pókembert az idősebbtől, Peter Parkertől, hiszen a legtöbben még mindig csupán egy „másolatot” látnak Milesban, sőt „névbitorlót”, akivel próbálják meglovagolni a „Pókember” név népszerűségét. Míg az Újvilágban nem volt rajta kívül más, Pókember nevet viselő hős (legalábbis többnyire nem, hagyjuk most az ottani Peter furcsa feltámasztását…), az új Marvel-univerzumban mindig ott lesz Peter, akinek az árnyékából bitang nehéz feladat lesz valaha is kilépnie. Bendisnek tehát fel kell kötnie a gatyát – bár legutóbb már érdekes irányba indította el a sorozatot, ami bizakodásra adhat okot, hogy ebből akár még valami egészen emlékezetes és egyedi sztori is kisülhet…

Új megjelenés! Hurrá, hurrá, ismét itt vagyunk egy Marvel-féle giga-mega-hiper-szuper esemény kellős közepén, amely a Secret Empire címet kapta, és oly sok ismerős elem van benne már most is, hogy az szinte ijesztő… Egy elhalálozott karakter az elején a sokkhatás kedvéért? Pipa. Hősök a hősök ellen? Pipa. Beleerőltetett, a való világra is vonatkoztatható politikai tartalom? Pipa. Tengernyi különszám és mellékszál? Pipa. Megszámlálhatatlan mennyiségű alternatív borító minden számhoz? Pipa. A Marvel-univerzum teljes átalakulásának ígérete a sztori után? Pipa. Egy utolsó pillanatban, meglepetésként betoldott extra fejezet az egész legvégére? Pipa. Már csak a hónapokon át tartó megjelenési csúszások hiányoznak, és rendben is leszünk – bár e tekintetben a Secret Empire eddig egész jól teljesít, sőt, a most bemutatásra kerülő kiadvány még kicsit korábban is, június helyett május utolsó napján jelent meg.

Magával a fővonallal ugyan én nem foglalkozom külön bejegyzések formájában (a nyitányról írtam pár sort, de ennyi), ám Miles miatt most nagy nehezen rávettem magam a Secret Empire: Uprising című különszám értékelésére – ha már szerepel benne, ráadásul nem is keveset, üsse kő, gondoltam. Leküzdöttem hát az utóbbi hónapokban egyre súlyosbodó eseményfóbiámat, és kiolvastam ezt a bővített oldalszámú kiadást, amelyben a Marvel-univerzum hat ifjú hőse (a már említett Miles mellett Hulk, Viv, Riri, a vadiúj Darázs, valamint Joaquin Torres, azaz az új Sólyom) a Fekete Özvegy vezetése alatt próbálnak beépülni a Hidra soraiba, hogy aztán magát a főgonosz Steve Rogerst kiiktathassák. Érdekes alapkonfliktus, nem mondom, a fiatalabb generációról szóló történeteket pedig mostanság úgyis jobban kedvelem, mint a felnőttekéit, szóval ez még akár az ínyemre való is lehet… Na de vajon az lett?