Új megjelenés! Tudom, hogy százszor és ezerszer vontam már párhuzamot a Secret Wars és a Civil War II között, de nem tehetek róla, muszáj még egyszer, utoljára összehasonlítanom őket – különösen most, hogy végre teljes egészében ismerjük mindkettőt. Két hatalmas, korszakzáró esemény tengernyi mellékszállal, folyamatosan eltolt megjelenésekkel, valamint plusz egy hozzátoldott számmal. Egyértelmű a hasonlóság, és mégis: a Secret Wars egyértelműen sikertörténet, a Civil War II pedig kudarc (még ha az eladási adatok itt sem mondhatók rossznak). Hogy lehet az, hogy a Titkos Háború esetében, bár zavaróak voltak a több hónapos késések, szinte fikarcnyit sem számított a végső finálé élvezeténél, hogy nem várták be és időközben már elkezdődtek az új korszak címei? Úgy vélem, a válasz rendkívül egyszerű: ha valami igazán hatásosan, alaposan átgondoltan van megírva az elejétől a végéig, akkor az olvasók szeretni fogják, és kész.

Na, ez az, ami nem mondható el a Polgárháború lezárásáról (sem). Bár legutóbb felcsillant egy halovány reménysugár, hogy valami emlékezeteset kapunk a végén, az optimizmusom sajnos hamar elszállt a befejezés olvasása (illetve nézegetése, hiszen sok szöveg nincs benne) közben. Senki ne számítson valami grandiózus, minden szálat elvarró, méltó végkifejletre, mint a Secret Wars esetében, ahol pedig már szintén tudhattunk előre jó pár végső csavart, ám ez mégsem vett el sokat a képregény élvezeti értékéből (legalábbis nekem nem). Nem, a Civil War II 8. száma közel sem ér el ilyen hatást, bármennyire is próbálkozik. Izzadságszagú, a már amúgy is elnyújtott eseményhez feleslegesen hozzácsapott lezárás ez, amelynek a létezését ugyanúgy nem értem, mint így utólag a teljes sztoriét. Állítólag Bendis az utolsó pillanatban írta át a történet végét, ezért is kellett még egy fejezet – és bele sem merek gondolni, hogy ehhez képest akkor milyen lehetett az eredeti finálé… 

Megmondom őszintén, egyre bizonytalanabb vagyok a jövő évi Marvel-képregénykínálattal kapcsolatban. Abban reménykedtem, végre kapunk majd pár komolyabb sorozatot a sok gyerekes és bugyuta sztori után, ám az új esemény, a Monsters Unleashed! az eddigi jelek szerint korántsem ezt az irányvonalat fogja erősíteni. Valószínűleg az is hiú ábránd marad a részemről, hogy visszatérjen az Újvilág, vagy legalább több újvilági karakter – még akkor is, ha a márciusi előzetesekben haloványan ugyan, de felcsillan a remény Fátum és az újvilági Reed előrevetített találkozásával az általam eddig nem olvasott Infamous Iron Man 6. számában. Meglátjuk, mi sül majd ki ebből. Ezalatt Miles továbbra is Pók-Gwennel lesz elfoglalva a Spider-Man és Spider-Gwen oldalain, míg a Bajnokok körül mintha kissé csendesedne a korai nagy felhajtás. Vajon már most kezdhetjük ásni a Champions sírját, vagy azért még ne szaladjunk ennyire előre?

Gyakorlatilag ennyi, azaz számunkra hat képregény (a Monsters Unleashed! márciusban is két fejezettel jelentkezik majd) van a terítéken az aktuális előzetesek között. Ez végül is nem kevés, volt már ennél jóval gyengébb hónapunk is, ám valahogy engem egyik sem tud úgy megfogni, hogy már most tűkön ülve várjam a megjelenését. Talán valami kiégett bennem és velem van a baj, vagy tényleg bekövetkezett az, amitől már egy ideje tartottam: a Marvel egyre inkább a fiatalabb olvasókhoz próbál szólni, míg én ezalatt elkerülhetetlenül egyre csak vénülök. Mindegy, még talán 2017-et kivárhatom, hátha bekövetkezik az a bizonyos fordulat, amelyért egy ideje sopánkodok, ha pedig nem… majd meglátjuk, mennyi időm lesz még a Marvel egyre ingadozóbb minőségű történeteire. Na jó, igazán nem állt szándékomban ilyen sötét hangulatú bevezetőt írni, erre tessék, csak így jött ki. Elnézést érte, kattintsatok is inkább gyorsan tovább az előzetesekért!

Nincs megállás, hétről hétre ezerrel pörög és folyamatosan fejlődik a vadonatúj Marvel-univerzum. Lassacskán véget ér az idei hatalmas, mindent behálózó gigaesemény, a Civil War II is, mely a Bosszú Angyalai és az egykori Újvilág Pókembere, Miles Morales révén minket is érintett, ahogy azt a Spider-Man számaiban olvashattuk is. Mindezt leszámítva azonban igen csekély újvilági vonatkozása van a jelenleg futó sorozatoknak, és amíg ez a helyzet nem változik, addig sok mást nem tudok kínálni, hiszen, mint tudjátok, a korai ígéretekkel ellentétben az új realitás korántsem a klasszikus univerzum és az Újvilág összekeveréséből jött létre – tudniillik a dolgok jelen állása szerint ez inkább csak a klasszikus univerzum, úgy 99%-ban, és talán 1%-ban Újvilág mindeddig összesen két karakterrel abból a világból…

Ez a két karakter, ahogy arról már korábban is beszámoltam több ízben, Miles Morales, az Újvilág Pókembere, valamint a gonosszá lett Reed Richards. Egy hős, egy gonosztevő – egyelőre ennyi, és nem több. A heti újdonságok bemutatójában továbbra is őket követem nyomon, csakis azokra a képregényekre koncentrálva, amelyekben legalább pár képkocka erejéig felbukkannak. Az olyan kiadványoknál azonban, ahol komolyabb szerepet kapnak, netalán főszerepet is, külön elemzéseket készítek majd, ahogy eddig is tettem az Újvilághoz vagy az újvilági karakterekhez szorosabban köthető címek esetében. Ennek fényében jöjjön tehát ez alkalommal a Gwenpool Holiday Special: Merry Mix-Up elnevezésű karácsonyi különszám, amely éppen annyira borzalmas, mint amennyire a címe hosszú. Katt tovább!

Új megjelenés! Bravó, Marvel, végül mégis sikerült elcsúsznia ennek a megjelenésnek is! Legutóbb még úgy állt a helyzet, már novemberben lezárhatjuk a Civil War II Mileshoz köthető mellékszálát, de neeem, csak átkerült ez a zárófejezet is erre a hónapra… Ez van, ám ezzel már tényleg, komolyan vége! Bár a fősztoriból még hátravan egy felvonás, szerencsére nem vártak tovább, és kimenekítették Pókembert ebből a hónapok óta húzódó eseményből, hogy legközelebb ismét a saját kis kalandjait olvashassuk, magunk mögött hagyva a Polgárháború borzalmait. Nem tudom, hosszú távon milyen hatással lesz a sorozat eladási adataira ez a túlságosan is elnyúlt kitérő, de félek, nem számíthatunk semmi jóra. A legkevésbé sem lepne meg, ha sok rajongó elpártolt volna az elmúlt hónapokban, megunva az állandó várakozást és egy helyben tötyörgést, miközben pedig egy rakás új cím is elindult.

Pedig szerintem egyáltalán nem indult rosszul a Civil War II berángatása Miles életébe, még én is meglepődtem, hogy a sztori első pár fejezete mennyire élvezetesre sikeredett. Kár, hogy a Marvelnél a jelek szerint képtelenek tartani a megjelenési ütemtervet a nagyobb eseményeknél, és ez persze aztán kihat a mellékszálakra is, majd egy dominósorhoz hasonlóan borul minden egymás után. Ilyenkor két megoldás közül lehet választani: vagy tojnak a fővonal cselekményére, és folytatnak mindent, attól függetlenül, hogy az még nem ért véget (a legtöbb cím esetében ezt az utat választották, sőt már időközben új korszakot is kezdtek), vagy várnak… és várnak… és várnak. Sajnos a Spider-Man ez utóbbi, mostoha sorsra jutott, ám végül itt is betelhetett a pohár valakinél, mert csak kiadták a 10. számot, amely egy igen komoly fordulatot lő le előre a Polgárháború fináléjából. Nem mintha nem lehetett volna azt eddig is sejteni…

Új megjelenés! Amikor a sorozat indulása előtt a Marvel azt hangoztatta, hogy a Champions teljesen eltér majd a korábbi Avengers-címektől, nem vicceltek. Az egyedi, fiatalos, optimistább, ugyanakkor a való világgal szorosabb kapcsolatban álló hangvétel már eddig is érezhető volt, de most, a 3. számban válik csak igazán egyértelművé, milyen irányt is szánnak ezeknek az ifjú hősöknek. A Bajnokok rögtön belevetik magukat egy olyan ügybe, amelyet a Bosszú Angyalai messziről elkerülnének (hogy jól teszik-e, vagy sem, annak a megvitatása más lapra tartozik), és tinifejjel próbálnak megoldani olyasmit, amelyre napjainkban sem talált még senki mindenki számára elfogadható megoldást. Komolyan hangzik, igaz? Az is, és megvallom, ilyesmire még én sem számítottam, pedig logikus folytatása volt a nyitányban látott embercsempészet elleni akciónak. Ám mégis: egy ilyen komor, elgondolkodtató téma hat kezdő szuperhősnek?

Nem vagyok ellene az efféle kísérletezgetős jellegű sorozatoknak, sőt általában kedvelem őket, bár tény, hogy az ilyen, a való világban gyökerező sztorik könnyen vissza tudnak ütni, úgyhogy a lehető legnagyobb körültekintéssel kell eljárni velük – különösen ebben a politikai korrektségre és egyenjogúságra érzékeny modern társadalmunkban. Elég egy rossz szóhasználat, egy nem kellő alapossággal átgondolt jelenet, és máris egész csoportok, sőt tömegek bojkottálhatják a képregényt, miközben az internet népe a sárba tipor mindent, ami kapcsolatos vele. Őszintén megvallom, bármennyire is foglalkoztat engem is ez a kérdés, én biztosan nem mernék a közel-keleti női elnyomásról írni, pláne nem egy főként fiatalabbakat célzó kiadványban. Tengermély tisztelet Mark Waidnek, hogy ő viszont meglépte ezt, méghozzá vadonatúj címének harmadik fejezetében. Óriási rizikót vállalt – de vajon bejött a számítása?

Új megjelenés! „Végre elérkeztünk a fináléhoz!” – írnám, ha a Marvel tartotta volna magát az eredeti tervhez, és a Civil War II valóban véget érne a 7. számmal. Sajnos nem ez a helyzet, és ki kell még bírnunk egy utólag a sztorihoz toldott nyolcadik fejezetet is jövő hónapban, ezúttal tehát csupán az utolsó előtti felvonás bemutatására kerülhet sor. Nem is értem, hogy ha az eredeti Polgárháborúra elég volt hét fejezet, akkor erre miért kell még egy, amikor az olykor csigalassú cselekmény ezt nem igényelné… No mindegy. Egyelőre itt vagyunk, a végső összecsapás előtt egy lépéssel, és bár már mindenki sejtheti, mi lesz a végkifejlet, aki kicsit is odafigyelt az időközben elindult Marvel NOW! címeire, azért a történetvezetés, a párbeszédek és a rajzok még lehetnek annyira élvezetesek, hogy ezt a tényt elfeledtessék velünk. Ráadásul ez alkalommal egy népszerű vendégrajzoló is csatlakozott a szokásos alkotókhoz – ígéretes, nemde?

Milyen kár, hogy az eddigi számok finoman szólva is megkérdőjelezhető és ingadozó színvonala sötét árnyékként vetül erre a legfrissebb felvonásra is… Aki (hadd tegyem hozzá, hogy jogosan) csak legyint, hogy nyilván ez sem lesz jobb a többinél, azt emlékeztetném, hogy Bendis állítólag nemrég teljesen átírta a sztori befejezését – épp ezért volt szükség egy további fejezetre a tervezetthez képest. Hogy az átírt finálé aztán erősebb vagy gyengébb lett-e, azt persze sosem leszünk képesek megítélni, hiszen nem tudhatjuk, mi volt az eredeti elképzelés, ugyanakkor így most már bizakodhatunk, hogy az elmúlt hat számból okulva legalább egy méltó, emlékezetes zárás születik majd. Oké, lehet, hogy túl optimista, sőt inkább naiv vagyok, aláírom, de pontosan tudom, mire képes Bendis, ha igazán odateszi magát, és még mindig hiszem, hogy itt is megcsillant majd valamicskét az igazi tehetségéből. Vajon sikerülhet neki?

Kezdem úgy érezni, hogy a Marvel direkt ki akar szúrni velem… vagy csupán a kialakulóban lévő üldözési mániám beszélne belőlem? Nem tudom, mindenesetre ha én valamiről megírom, hogy nem szeretem, mintha csak azért is azt kezdenék el tolni nagy erőkkel. Nem kedvelem a rengeteg eseményt egymás hegyén-hátán, megállás nélkül? Még többet adnak ki egyszerre, mint valaha! Nem tartom jó ötletnek, ha egy nemrég elindult, új címet idejekorán bevonnak egy nagyobb eseménybe? A tényleg mindössze pár fejezetet megélt Champions máris bekerül a Monsters Unleashed! mellékszálai közé (még ha csak egy különszám formájában is)! Irtózom Gwenpool karakterétől? Oda se neki, rögtön berakják őt egyenesen a Bajnokokhoz, hogy lerombolja a fiatalok ígéretesen induló sorozatát! Miért kell ezt…? Ha a Marvelnél tényleg olvassa valaki szerény kis blogomat, és jól szórakozik a szenvedésemen, hát leborulok előtte, gratulálok, legyőzettem…

De komolyra fordítva a szót: a februári kínálat jelenlegi állása szerint úgy néz ki, hat kiadvánnyal is foglalkozhatok majd a jövő év második hónapjában. Lesz rögtön két újabb felvonás a Monsters Unleashed! című megaszörnyes akcióorgiából, illetve ehhez kapcsolódva a Champions MU-jelzésű különszáma. Nem marad majd el persze az újabb Spider-Man sem Pók-Gwennel (vagy PókGwenberrel…?) kiegészülve a Spider-Gwen oldalain, továbbá érkezni fog egy „sima”, MU-mentes Champions is… hajh… Gwenpoollal. Ha mindehhez egyébként hozzávesszük a Gwen-témájú szörnyes alternatív borítókat is, akkor teljesen világossá válik, hogy a Marvel totális gwenizálódási folyamata végképp megállíthatatlanná vált, és az ég legyen irgalmas hozzánk, amikor Pók-Gwen és Gwenpool után megérkezik majd Gwulk, Captain Gwenerica és Iron Gwen is… bár talán ilyen mélyre már csak nem süllyedne a Marvel. Ugye?

Új megjelenés! Ezt bizony nem kapkodták el! Szeptember közepén, azaz éppen két hónapja jelent meg a Spider-Man legutóbbi száma, és azóta síri csend honolt Miles önálló kalandjainak háza táján. Persze nem titok, mi volt a megjelenés durva csúszásának oka: az a fránya Civil War II. Mivel Pókember központi szereplő lett a sztori alakulásában, megkerülhetetlenné vált a még szorosabb kapcsolat az eseménnyel, amelyet viszont folyamatosan csak toltak és toltak, és így nyilván húzta magával a Spider-Man fejezeteit is. A végeredmény pedig egy kéthónapos szünet lett, ami egészen biztosan nem tett jót ennek a még viszonylag fiatal címnek, és mérget vehetünk rá, hogy nem egy kiábrándult és türelmetlen rajongót vesztett ezzel az egykori Újvilág Pókembere. Mindez ráadásul épp most, amikor egyre jönnek a friss, izgalmas, vadonatúj sorozatok mind a Marveltől, mind a konkurens DC-től…

Elképzelni sem tudom, hogyan szúrhatott volna ki Bendis még jobban saját „gyermekével”. Talán azt gondolta, óriási löket lesz a srác népszerűsítésében, ha bevonja őt az idei nagy durranásba, a Polgárháborúba – milyen kár, hogy akkor még valószínűleg nem is sejtette, milyen negatív kritikákat kap majd a Civil War II minden oldalról, illetve hogy ez is milyen komoly csúszásokkal fog megjelenni, ahogy oly sok más esemény is már ez előtt (és még nyilván oly sok majd a későbbiekben). Aki hozzám hasonlóan úgy érezte, hogy kissé korai még beleerőltetni egy nemrég indult képregényt egy ekkora, mindent átívelő történetbe, az bizony ezzel végképp igazolást nyert… És nem, az sem nyújt vigaszt, hogy a 10. számot expressz sebességgel, még ebben a hónapban megjelentetik (legalábbis eddig így áll a helyzet), hiszen a kár már megtörtént, ezt elfeledni és megbocsátani pedig szerintem nem lehet olyan könnyen…

Új megjelenés! Szerencsére a Civil War II csúszásaitól függetlenül, a tervezettnek megfelelően jelent meg a Champions 2. száma a Marvel-univerzum ifjú hőseinek főszereplésével. Pókember, Ms. Marvel, Nova, Hulk és Viv csapata ráadásul e hónapban új taggal is bővül a fiatal Küklopsz személyében – amit persze már egy ideje tudhattunk az előzetesekből, tehát valószínűleg senkit nem ér meglepetésként a dolog. Legutóbb egy új irány kezdetének neveztem a sorozat nyitányát, és teljesen magával ragadt a karakterek pozitív, lelkes, igazi hősökhöz méltó életszemlélete, úgyhogy izgatottan ültem le most a legfrissebb fejezethez is. Eddig az új korszak, a Marvel NOW! címei közül, ezt leszámítva, egyik se keltette fel túlságosan az érdeklődésemet, szóval jelen pillanatban részemről kizárólag a Bajnokokon áll vagy bukik, mennyire fogok elmélyedni ebben a Polgárháború utáni világban.

Egy azonban biztos: amíg Miles is a bandában van, azt legalább megígérhetem, hogy a bejegyzések bizonyosan nem maradnak el az aktuális számokról. A jelek szerint más újvilági hőssel úgysem tudok már foglalkozni, ő maradt továbbra is az egyetlen a letűnt Újvilágból, szóval ez van. Lassacskán át is nevezhetném a blogomat, és lehetne Miles Morales News, vagy valami hasonló, mert bármilyen újvilági karakter visszatérésének egyre kisebb és kisebb az esélye, ahogy haladunk előre az időben. Bár elviekben az ugyancsak újvilági túlélő, Lana Baumgartner szintén illene a Bajnokok közé, ám lássuk be, ő annyira jelentéktelen mellékszereplő a Spider-Man oldalain is, hogy csaknem lehetetlen lenne bemanőverezni őt ebbe a sorozatba. Persze a remény hal meg utoljára, ugyebár… Na jó, most mindenesetre nézzük egyelőre a második fejezetet, a kis csapat összekovácsolódását és az új tagot – katt a továbbiakért!

Nincs megállás, hétről hétre ezerrel pörög és folyamatosan fejlődik a vadonatúj Marvel-univerzum. Javában zajlik már a legújabb gigaesemény, a Civil War II is, mely a Bosszú Angyalai és az egykori Újvilág Pókembere, Miles Morales révén minket is érint, még ha nem is olyan nagy mértékben. Egyelőre igen csekély újvilági vonatkozása van a történetnek és/vagy mellékszálainak, és amíg ez a helyzet nem változik, addig sok mást nem tudok kínálni, hiszen, mint tudjátok, a korai ígéretekkel ellentétben az új realitás korántsem a klasszikus univerzum és az Újvilág összekeveréséből jött létre – tudniillik a dolgok jelen állása szerint ez inkább csak a klasszikus univerzum, úgy 99%-ban, és talán 1%-ban Újvilág mindeddig összesen két karakterrel abból a világból…

Ez a két karakter, ahogy arról már korábban is beszámoltam több ízben, Miles Morales, az Újvilág Pókembere, valamint a gonosszá lett Reed Richards. Egy hős, egy gonosztevő – egyelőre ennyi, és nem több. A heti újdonságok bemutatójában továbbra is őket követem nyomon, csakis azokra a képregényekre koncentrálva, amelyekben legalább pár képkocka erejéig felbukkannak. Az olyan kiadványoknál azonban, ahol komolyabb szerepet kapnak, netalán főszerepet is, külön elemzéseket készítek majd, ahogy eddig is tettem az Újvilághoz vagy az újvilági karakterekhez szorosabban köthető címek esetében. Ennek fényében jöjjön tehát ez alkalommal a The New Avengers 17. száma, amelyben Reed végképp elbukik a hősök ellen, legnagyobb bánatomra. Katt tovább!